Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dobrossy István–Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás a Zempléni-hegyvidék falvaiban

6. kép. A teherrel megrakott ponyus, az ajda 7. kép. Üres ponyus felkötésmódja, kisgyereket, kosarat is ily módon kötöttek a hátukra vászonlepedőben cipekednek. A batyuzó lepedőnek ez a sokféle használata is hozzájárult ahhoz, hogy vászonminőség, méret és a használat módja és alkalma szerint is több típusa alakult ki a Zempléni-hegyvidék falvaiban. A durvább vászonból készült lepedőnek ponyóka, ponyus a neve, sarkain 4 kötőszalag van, melyet trakndk, tracskdnak neveznek. Teherrel megrakva és hátrakötve ajda, zajda a neve.

33 Ez az elnevezés a Néprajzi Atlasz 87. témája szerint Zemplénben szinte kizárólagos, míg másfelé csupán esetleges.

34 Ponyust többféle minőségű vászonból készítenek, attól függően, hogy mire használják. Csepűből szőtt durvátt vászonból varrt ponyust használtak az istállóban, takarmány, széna és szalma hordásához. A mezőre, fű, csalán stb. szállításához már tisztább ponyust vittek. Amikor az asszonyok a mezőre mentek, a ponyusba gyakran belekötötték a gyereket is, úgy vitték a hátukon. Kisebb gyereket a kosárba ültették, úgy kötötték bele a ponyusba. A ringőfát a hónuk alatt vitték, a határban felállították, rákötötték a ponyust 4 trafcjánál fogva, s ebbe fektették a kicsi gyereket. Jobb minőségű, sűrű szövésű ponyust használtak vetéshez, is. Ezt a vászonlepedőt általában másra nem használták, vetés után kimosták és eltették. Régebben, amíg minden évben szőttek vásznat, gyakori volt, hogy évente új vetőponyust készítettek, hogy tiszta 33. Részletesen lásd: PALÁDI-KOVÁCS Attüa 1973/b. 458-459. 34. Vö. PALÁDI-KOVÁCS Attüa 1973/b. 434. 136