Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Juhász Ágnes: Hejce településnéprajza

változási folyamat jelzi a hagyományos paraszti gazdálkodás megváltozását azzal, hogy egyre nagyobb szerephez jutnak az iparral foglalkozók a főútvonalaktól távolabb lakók életében is. A KERÍTÉSEK ÉS KAPUK A jobbágy-paraszti gazdálkodás kialakulásával a tulajdonviszonyokban bekövetkezett állandósulásokkal kialakult a települést összképében is jellemző, birtokhatárt jelző kerítés. A kerítéstípusok fejlődési fokozatai, ezek történeti elemzései lehetővé teszik, hogy a megjelenés körülbelüli időpontját, elterjedtségét megvizsgáljuk, hisz' a gazdálkodás szintjét tükrözi és meghatározott célokat szolgál. A Hernád völgyében hasonló folyamat játszódott le az évszázadok során, mint az ország más vidékein. Erre utal a XVIII. század első feléből fennmaradt ingatlanbecslés is, amely „Az házat, chürt, Iztallot Keoreol ualo kerjteseul S minden epuletiuel egiütt ket száz kilenzuen forintra;"

34 értékel fel. Az adat azért is érdekes, mivel az ingatlanbecslők három környékbeli faluból kerültek ki, az egyik a hejcei bíró. Az értékmegállapítás csak akkor lehetséges reálisan, ha számukra nem ismeretlen dolgok árát kell meghatározni. A lakóház, istálló, csűr említése mellett a kerítés teljességgel szerepel. Ebből arra lehet következtetni, hogy meghatározott értékkel bír, elterjedt és az adásvételi szerződésbe szükséges felvenni. A hejcei református egyház Protocollumában 1822-ben feltünteti, hogy a „Kő falon való stahéták elkészítése körül hárman harmadfél nap dolgozván harmincz harmincz xr. nap számért."

35 A következő adat 1856. május 18-i keltezésű, amelyben a tanítónak adandó földterület kijelöléséről és bekerítéséről van szó: „ . . . saját temetőnk fölsáncoltatván a temetkezésre szánt helyen kivül mintegy három vagy több vékás föld is fölmaradánd. Mi köz meg egyezéssel fogadtatván a bekerítés felöli kísérlet a holnapi napra határoztatott."

36 Ez a középkortól kezdve országosan kimutatható gyakorlatról szól, amely szerint nemcsak a telket kerítik, hanem a szántót is, amely a falu belterületén is lehet. Ebben az esetben a kerítés nem állandó, hanem időleges. Figyelemre érdemes még, e határozatban a temető felsáncolása, hisz ismeretes, hogy a sáncolásnál kialakuló árok a korábbi évszázadokban - elsősorban a koraközépkori régészeti adatok, majd írásos emlékek szerint — fontos szerepet töltött be a birtoktestek elhatárolásában, a fölsáncolt föld ellátta a kerítettség bizonyos funkcióit. A XIX. század második felére vonatkozó adatok segítségével részletesebb kép alakul ki a település portáinak kerítettségi fokáról, fejlettségi szintjéről és hozzávetőleges árairól. A Rendelések könyvéből kitűnik a kerten belüli részt ideiglenesen, vagy állandóan elzáró kerítések léte. Az 1863-as adat említ „A méhes leczezésekor 112 darab leczszegért 45 xr."

37 A másik - szintén ebből az évből 34. KENÉZ Győző 1961. 621. 35. Ref. Egyh. Leik. Hiv. Egyháztanács határozatai (Protocollum) 129. 36. Ref. Egyh. Leik. Hiv. Egyháztanács határozatai (Protocollum) 38. 37. Ref. Egyh. Leik. Hiv. Rendelések könyve 189. 120