Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Juhász Ágnes: Hejce településnéprajza

5. fcep. Funkcióváltozással bekövetkezett erősebb tagozódása a belső teleknek, 1976 gabonatároló kamrák - az udvar felőli bejárattal-, ezután következik az istálló. A lakóház és az istálló egy tetőzet alatt van (7. kép). A tetőszerkezet leggyakrabban nyeregtetős vagy elöl csapott nyeregtetős. A padlásfeljárat (7. kép) a lakóépület végében, ritkább esetben a kamrában van. A lakóházzal szemközti oldalon található a sertésól, tyúkól. A trágyadomb az épület végénél, az istálló mögött, néha az istállóval szemközti oldalon áll. Ha a portán két család él, az istállót közösen használják, vagy a telek másik oldalára építenek még egyet. A csűr és a szénke ilyen esetben is közös. Az udvaron kemencéi nem lehet látni. A nyári konyha sem gyakori különálló épületben, inkább megfigyelhető, hogy az épület valamelyik helyiségét átalakítják időszakos konyha céljaira. Több család együttélésekor csak a kisebb épületeket építették külön, a csűrt (8. kép) pedig megosztva használták. A csűrökbe az udvar és a kert felőli oldalról is bejuthattak a szekerekkel a határból érkezők. A kert végét lezáró építmények között kijáratok találhatók, amelyek 2-4 méter szélesek. A szomszédok megegyezéssel hagynak el kb. 1-2 méteres területet, s nem minden esetben készítenek ide kaput. A csűr középső részének szérű a neve, az oldalrésznek kármentő, ezt deszkával fedik. A tetőfedésre szánt gabona kézzel való cséplését a csűrpiacon végezték az őszi és a téli hónapokban, a gépelést pedig az aratást 6. kép. A gazdálkodási rendszer változásával a telken levő épületek leszűkülése, pusztulása figyelhető meg, 1976 111