Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

kötetünkben közölt balladához kapcsolódik ennek a betétnek egy versszak-változata. Folklorisztikai szempontból rendkívül tanulságos lenne a ballada részletes vizsgálata. Tény, hogy funkcionális tekintetben számos más kedvelt balladával azonos értékű, nyilvánvalóan nem véletlen, hogy napjainkig megőrizte népszerűségét. Gömöri területen a szórványosan ismert balladák közé tartozik A pávás lány és A három árva. Az idősebbek emlékezetében még felfelbukkan, sőt az előző balladának egy változatát népi kéziratos könyvben is megtaláltuk. A pávás lány az újabb kori balladákhoz sorolható, amelyben az erkölcsi botlást nem követi szigorú megtorlás, sem bűnhődés, sem átok; inkább a leány iránti szánalom érzésének felkeltése jut előtérbe. A három árva balladát alighanem Gyulai Pál Éji látogatás c. verse szorította háttérbe, amelyet - a szerző ismerete nélkül - emlegettek idősebb adatközlőim, amikor a ballada iránt érdeklődtem. A visszaemlékezések szerint iskolában tanulták és sokszor szavalták műsoros esteken. A bemutatott ballada utolsó versszaka kontaminációra mutat. Vargyas Lajos regisztrálásában A pávás lányra. Gömörből nincs példa, A három árvának azonban Balogpádárról, Dereskről és Perjéséről ismeretes variánsa.

132 Mindezek az adatok kötetünk gesztetei változatával, valamint az emlékezés töredékes nyomai szerint a héti, ragályi, sajórecskei és a páskaházai előfordulásával A három árvát az egykor népszerű, s Gömörben széles körben elterjedt balladák közé sorolják. A gömöri népballadákra jelentősen rányomja a bélyegét a betyárhagyomány. Mint fentebb említettem, a gömöri recens hagyományra elsősorban a betyárballadák, a különböző rabénekek a jellemzőek. Ez természetesen egyáltalában nem jelenti azt, mint ahogy a példáink is mutatják, hogy más típusú balladák háttérben állnának. Inkább csak arról beszélhetünk, hogy betyárballadát, valamilyen rabéneket szinte kivétel nélkül minden felnőtt (gyakran serdülő korú) adatközlőm ismert, s ezek a balladák aktívan állnak az „élő népdal" előterében. Az ún. „klasszikusabb" balladákat többnyire a kiválóbb nótafák ajkáról hallhatjuk, ugyanakkor „betyáros", „pásztoros" nótákat azok is dalolnak, akiknek a dalismerete egyébként csak 132 vágyás Lajos: A magyar népballada, i. m. II. 80-97, 595-598. 78