Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

Nagy János gyűjtőmunkájának köszönhető.

117 A közelmúltban a tudós kutató fiának, iff. Berze Nagy Jánosnak, ill. Hegyi Józsefnek a recens hagyományban még sikerült az éneket újólag rögzíteni.

118 A néprajz voltaképpen csak a mohácsi példa nyomán ismeri a cölöpveréssel összefüggő munkanótát.

119 Éppen ezért, úgy véljük, különösen fontos figyelmet érdemelnek a gömöri cölöpverő nóták. Az elszigetelten álló mohácsi változathoz pompás párhuzamként állíthatjuk ezeket. A pelsőci Varga Ferenc (72 é., 1973) kőműves (napjainkban Tornaiján él) elmondása szerint a nóta a munkafolyamat szakaszaihoz igazodott. Az épület alapját biztosító cölöpök leverése a következőképpen történt: Amikor a kőművesek mocsaras vagy homokos helyen építkeztek, facölöpökkel készítették el az alapot. Ha az összes facölöpöt leverték a talaj felszínéig, akkor vízszintes vonalban berácsozták és arra építették az épületet. A facölöpöt pilótának nevezték. A leverése úgy történt, hogy egy állvány tetején karikába kötelet fűztek, amelynek az egyik végén volt a bárány, azaz egy kb. mázsás fabunkó, a másik végéhez pedig 8-10 kisebb kötél volt erősítve, amelyet 8-10 ember húzott. Ezt a munkát a vezénylő irányításával, nótaszóval végezték. A vezénylő dalolt és a megfelelő sorvégnél a bárányi ráejtették a pilótára.. A bumm, a haj, az aja-jajjá elhangzásakor egyszerre engedték el a kötelet és a bárány a pilótává, zuhant. Ezt mindaddig folytatták, amíg a pilóta teljesen a megfelelő mélységbe nem került. A munka menetéhez kapcsolódó további részletekre itt nem térünk ki. Az építkezésben a cölöpverésnek ez a módja már a múlté. A század elején még alkalmazott módszerre már csak a legidősebb kőművesek emlékeznek. A pelsőci kőművesek hagyományában a cölöpverő nóta közismert volt. Az 1973-ban még élt legidősebb pelsőci kőműves mester, akihez mint a munkanótával kapcsolatban legfontosabb informátorhoz irányítottak, sajnos, a rozsnyói öregek házába került, s nem sikerült a nóta megismerésére, esetleges eredetére való adatokhoz jutnom. 117 Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok, I. Pécs, 1940. 702-703. 118 Hegyi József: Magyar népdalok és népies dalok dr. Berze Nagy János hagyatékából. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, XIII. 1968. 131. 119 Egy ebből kivált versszakot, de nem mint munkanótát 1. Bartók Béla gyűjtésében. Ortutay Gyula-Katona Imre: Magyar népdalok, I. Budapest, 1970. 768. 72