Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

amelyet közlünk, lényegében nem illik bele a „népinek" tekintett dallamvilágba. A folklór kutatójának azonban nem szokatlan, sőt, egészen természetes a paraszti életnek minden olyan megnyilvánulása, amely a hagyomány gyakran rendkívül sokrétűnek, bonyolultnak tűnő rendszerébe bekapcsolható. Eleve abból a tényből kell kiindulnunk, hogy a folklór legkülönbözőbb műfajaiban találkozunk tréfás, gúnyos, szatirikus hangvételű megnyilvánulásokkal, sőt, olykor a köznapi szóhasználat szerinti trágárságot, obszcenitást mutató jelenségekkel. Gondoljunk csak pl. a mesék, adomák, tréfák sajátos rétegére, vagy bizonyos csujjógátokra, kétértelmű fejtő kérdésekre stb. Virág Benedek „tsintalan dalocskákról" tesz említést a múlt század elején, s ilyen dalok felől érdeklődik Kazinczynál. Évszázadokkal korábban valósággal üldözték még azokat a dalokat is, amelyekben „csak" szerelemről volt szó, bár Bornemissza Péter egyik prédikációjából egyebekre is hangzik a panasz: „... tisztátalan és fajtalan beszédnek hallgatására, trágár és peniszes csúfságra, bába-beszédre, álnokul költött fabulákra..." De ne nyomozzuk a múlt példáit! Nem kétséges, hogy ha az ún. „tsintalan", „buja" dalokat, egyéb „fajtalan" beszédeket abból a miliőből, amelyben „éltek" és amelyben teljesen természetesen hangzottak, kiemelték, önmagukban, az összefüggésektől, helyzettől, szituációtól stb. megfosztva, valóban lehetett jogosultsága ezen jelzők használatának. Hadd kapcsoljunk ide a néphagyomány más területéről is példákat. A népi színjátékok több variánsa, így a halottas játék, a lakodalmat utánzó jelenet, lóbúcsúztató stb. obszcén kifejezésekkel, mozdulatokkal van átszőve. De gondolhatunk néhány betlehemes játéktípusra is, amelyben úgyszintén félreérthetetlenül kifejezésre jut egy-egy vaskosabb megjegyzés. Bőséggel sorolhatnánk a néphagyománynak azokat az alkalmait, amelyekben az említettekhez hasonló jelenet, tréfás, obszcén jellegű dal, vers, prózai szöveg, cselekvés stb. fordul elő. A példákkal csak mintegy érzékeltetni akartuk azt, hogy a tréfás dalok csoportjának egy-egy változata nem elszigetelt példa, és egyáltalában nem egy-egy individuum egyedi, hanem jelentős alkalmakon - lakodalomban, fonóban, társas összejöveteleken közösségi megnyilvánulás is. A vidámságnak, a szórakozásnak éppen olyan megnyilvánulása, mint ugyanezen alkalmakon a tréfás, 68