Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

JAJ, DE SZÉPEN SÜT AZ ŐSZI NAP SUGARA Jaj, de szépen süt az őszi nap sugara, Az aradi vár tömlőének ablakára. Szánja azt a tizenhárom magyar vitézt, Ki a tömlöc fenekén a halálra kész. Elítélték sorba mind a tizenhármat, Szőttek, fontak a nyakokba ezer vádat. Elnevezték felségsértő pártütőknek, Mert a magyar szabadságért harcra keltek. Uramfia, az ítélet akasztófa, Mintha útonálló rablók lettek volna. Mintha méltók nem volnának egy lövésre, Katonákhoz, férfiakhoz illő végre. Kinyílott a tömlöcajtó vasas zárja, Kijöttek a hős magyarok a halálra. Búcsúzzatok itt egymástól mindörökre, Úgy váljatok el egymástól mindörökre. Jaj, de boldog, kit elsőnek nevezének, Mert a halált legelőször ő éri meg. Jaj, de akit utolsónak hagytak hátra, Bajtársai szenvedését végig lássa. Damjanicsot hagyták végső vértanúnak, Hogy érezze kínját, terhét a bosszúnak. Kegyetlenül haragszik rá minden német, Számtalanszor földig verte őkelméket. Ott áll köztök mankójára támaszkodva, Mint egy tigris, ki vas közé van bezárva. Sürüg-forog ott a hóhér a kötéllel, Számolni kell egy magyar hős életével. Aradi vár, aradi vár, halál völgye, Tizenhárom magyar vitéz temetője. Viruljanak környékeden szép virágok, Felejthetetlen legyen az ő halálok. Martonfalva Paraszti kéziratos könyvből Rima-völgy (1907)