Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

BÍRÓ MARGIT (A szeretőjéért öngyilkos leány) Ezernyolcszázhetvenhatodik évbe Szomorú hír történt Fehér megyébe. Bíró Ferenc Margit nevű leánya, Kinek az első tizedbe nincs párja. De Margitot sok legény csalogatta, De többnyire Kiss Imre biztatgatta: Ne félj, Margit, szívem párja, szeretlek, Esztendőre feleségül elveszlek. De Imrének más lány volt az eszébe, Üzenetet küldött Cserépinének, Hogy majd egyszer el fog ő oda menni, Cserép Zsuzsit az anyjától elkéri. El is ment ő még szombaton estére, Cserép Zsuzsi a kiskapuból nézte, Édes csókot, páros csókot is adott, Kiss Imrének az asztalnál helyt adott. Cserépiné e szavakkal fogadta: Édes lányom, menjetek a pap elé, Mer ha eztet Bíró Margit megtudja, A lányomat Örökre elátkozza. Este van már, nyolcat ütött az óra, Bíró Margit megy a Sörfőző kútra, Olyan szomorú hírt hallott a kúton, Alig tudott haza menni az úton. Még be se megy, le se teszi korsóját, Sietett a Kiss Imre házok elé, Még be se megy, csak a kaput zörgeti: Álnok szívű, ha megcsaltál, gyere ki. Ki is gyött Kiss Imre a házok elé, Bíró Margit e szavakkal fogadta: Való-e ez, Imre, megházasodtál, A szívemre ily nagy bánatot hoztál. 539