Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

A RAB KEDVESE UTÁN BÚSULÓ LÁNY Esik eső, jaj, de szépen csepereg, Barna kislány fogház előtt kesereg. Sírva kéri a főügyész urakat: Eresszék ki a kedves galambomat! Barna kislány, ezt megtenni nem lehet, Szigorú a váci fegyházrendelet. Most is kinn sétál a fegyház udvarán, Csörög a vas mind a két kezén, lábán. Most is rólam áll a tété egyedül, Mer el vagyok zárva a kedvesemtűl. Zárva vagyok kalitkába, mint madár, Ki egy ágrúl a másikra sosem száll; Hét Bene György (65) Sajó-völgy 1975 ÉN ISTENEM, DE ROSSZAT CSELEKEDTEM Én Istenem, de rosszat cselekedtem, Én egy csendőrt a kocsmában megöltem, De a csendőrt nem öltem meg hiába, Mert ő akart engemet a kocsmában. Jaj, de magas a vármegye kapuja, Kilenc csendőr engem kisér be rajta, Ráncos szárú kis csizmámon vas rajta, Nyolc esztendő van a szárába vágva. Még én akkor tíz esztendős nem voltam, Mikor már én csikót lopni tanultam. Én loptam el a vármegye pejlovát, Engem keres az egész Magyarország. Esik eső, nagy sár van a faluba, Meglátszik a lopott lónak a nyoma. Eridj, rózsám, takard el a ló nyomát, Úgy is terád költöttem el az árát. Lévárt Galo Néti (60) Turóc-völgy 1973