Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

hoz kétségkívül lényegesen kevesebb, s jól meghatározható dalok kapcsolódnak. Nyomban meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szertartásos énekek sem annyira szorosan kötöttek, hogy csak a megfelelő szokásrésznél énekelhetők, hanem attól függetlenül más alkalommal is. Ha a funkcionális szempontokat előtérbe helyezzük, kétségtelenül fontos szerep jut a lakodalomban a szerelmi lírának. Olykor egy-egy szerelmi dal - bár konkrétan lakodalmi dalnak nem tekinthető - olyan szorosan kapcsolódik a szertartás egy-egy mozzanatához - gyakran szerepe van ebben az ifjú párral kapcsolatos szituációnak is -, hogy joggal fűzhetők egy csoportba a lakodalom ritusénekeivel. A lakodalomra, mint a dalokat éltető, folyton megújító és a dalhagyomány megőrzésében a legnagyobb szerepet betöltő alkalomra itt részleteiben nyilvánvalóan nem térhetünk ki, azonban a lakodalmi dalolás, a közös éneklés fontosabb etapjaira föltétlenül szükséges rámutatnunk. A lakodalmat ismertető korai írások közé tartozik a Tudományos Gyűjtemény 1827. évi kötetében a gömöri parasztlakodalmakról megjelent közlemény.

57 Idevonatkozó gyűjtéseim az. elmúlt években másfélszáz esztendő elteltével pompás lehetőséget nyújtanak a változások megvizsgálására. Százötven évvel ezelőtt a szülők döntötték el, hogy leányuk kihez megy férjhez, ill. a fiuk kit vesz feleségül. A fiataloknak a párválasztásba beleszólási joguk nem volt. A párválasztásnak ez a rendje, - amelybe napjainkban éppen a szülőknek szorul egyre inkább háttérbe a szerepük nyilvánvalóan nagymértékben rányomta a bélyegét az egész házassági, lakodalmi szertartásra. A vagyoni helyzet erősen befolyásolta a párválasztást. „Suba subához, guba gubához" - szólt az idevonatkozó mondás. Fölöttébb figyelemre méltó, hogy abban az - aránylag ritka - esetben, ha szegény leányt vett el jobb módú legény, a leányt, a leendő asszonyt inkább sajnálták, mintsem örültek a jobb módba kerülésének. Közismert volt a szegény leányként vitt asszony helyzete a jómódú családban. Többnyire a szegény leány sem ment szívesen a gazdag legényhez. A Turóc-völgyi Lévárton és Deresken 57 B. S.: Rövid rajzolatja a' paraszt lakodalomnak Gömörben. Tudományos Gyűjtemény, 1827. III. 38-54.; Módosított változata: Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások. Pest, 1867. 136-143. 37