Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

ESTELEDIK, ALKONYODIK, HAZA KÉNE MENNI Esteledik, alkonyodik, haza kéne menni, Azt a házat nem találom, hova szoktam járni. Magas a ház, ződ az ablak, csipke a függöny rajta, Abban alszik az én babám, az a piros barna. Rozmaringot se viselek a kalapom mellett, Még azt mondják, az is a te kiskertedbe termett, Hogy ne tudja meg a világ, mért van a szívem gyászba, Elvitték a szeretőmet Dél-Amerikába. Hét Veres Józsefné Sajó-völgy Kocsis Julianna (48), 1973 ÉDESANYÁM SOK SZÉP SZAVA Édesanyám sok szép szava, Kire nem hallgattam soha. Ráhallgatnék, de már késő, Hull a könnyem, mint az eső. Édes volt az anyám teje, Keserű a más kenyere. Ki nem hiszi, próbálja meg, Mindezt magáról tudja meg. Én elmegyek, meglássátok, Híremet sose halljátok. A híremet, a nevemet, Felejtsetek el engemet. Velkenye Csutor András (71) Rima-völgy 197S ELMEGYEK ÉN AZ ALFÖLDRE INNEN Elmegyek én az Alföldre innen, Ahol nékem ismerősöm nincsen. Elbujdosok a világ szélire, Hogy ne legyek senkinek terhire. Harkács Ríz Barnáné Turóc-völgy Jokhel Zsuzsanna (64), 1973 376