Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

rákosi és a nandrázsi lakodalmakban, a táncmulatságokban és alkalomtól függetlenül a kocsmákban is. A helyi hagyomány szerint a cigány muzsikusok a magyar és a szlovák dalokat egyformán ismerték, s azok terjesztésében lényeges szerepük volt. A nagyszámú műdal, új stílusú dal, népies nóta terjesztésében is őket említhetjük az első helyen. Végül a dal átvételének azt a példáját említjük, amikor a szöveg lefordításával mindkét közösség a saját nyelvén dalolja ugyanazt a nótát. Az idősebb lévárti, dereski és kövi emberek emlékezete szerint a következő lakodalmi dal a magyarok és a szlovákok hagyományában egyaránt ismeretes. Akkor énekelték, amikor a lakodalmas menet az esküvőre indult. Szlovákul: Porezala polcok, jaj boll Citronovy llstok zahoji. Citronovy llstok, zahoj ma, Milá moja dúsa bozkaj ma. Magyarul: Megvágtam az ujjam, jaj, de fáj, Citromfa levelét raktam rá. Citromfa levele, gyógyíts meg, Kedves kisangyalom, csókolj meg. Hasonló példákat már korábban is említettünk. A nyelvhatár menti falvakban és a vegyes lakosságú településeken fontosak lennének a további idevonatkozó vizsgálatok. Az interetnikus kapcsolatoknak számos olyan részlete tárulna fel, amelyre a pusztán szövegfolklorisztikai, ill. dallambeli elemzésekből kevésbé kaphatunk hiteles képet. Az átadás-átvétel folyamatának pompás emlékei tárulnak elénk a recens hagyományból. A történeti múltban gyökerező interetnikus kapcsolatokra a hagyomány különböző rétegeiből nyerünk szép példákat, amelyeket a dalcsoportok fejezeteiben érintettük. A két nép hagyományának legszebb emlékei ezek. A dalok mindennél hívebben tükrözik a lélek mélyén rejlő kapcsolatot. 127