Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

s ott éltek húsz éven át. Rimaszombat környékén különböző pusztákon, falvakban volt pásztor, szolgált, cselédeskedett nagygazdáknál, nagybirtokokon. Szlovák gazdákhoz is beállt pásztornak, cselédnek. Lényeges fordulat következett be életében akkor, amikor 1933-ban megnősült és Rozsnyóra költözött, ahol 6 évig bányában dolgozott. Rozsnyón egy ún. ONCSA-házban kapott lakást és így ott végleg megtelepedett, azonban a bányász évek után Rozsnyóról eljárt Gömör különböző területeire dolgozni. Leginkább pásztorkodott, nyugdíjas éveiben is, pl. 1972-ben Mikolcsányban volt egy évig a csordás mellett. Több száz dalt tud. Dalkészletének zömét édesapjától sajátította el. Azok közé a nótafák közé tartozik, akik könnyen befogad, egyszeri hallásra megjegyez új dalokat. Életében számos helyen megfordult, s így sok alkalma nyílt dalkincsének bővítésére. „Amerre elvetődtem, mindenütt figyeltem a nótákat. A katonaságnál sokat megismertem. Amikor Pesten szolgáltam (1938 után), ott sok kupiét tanultam. Ha én meghallottam egy dalt, este lefeküdtem, dúdolgattam, már másnapra megtanultam. Amikor Ráhón szolgáltam Okolcsányi grófnál, olyan szegény gróf volt, a felesége jó asszony volt. Suhanc voltam még akkor. Bejártam a konyhára. A grófné hallotta, hogy mindig dalolgatok, hát megtanított egy nótára, arra hogy Házunk előtt jegenyefa de magas... ezt tőle tanultam. A szlovákoktól is tanultam nótákat. Rimaszombat mellett a Bárányi pusztán voltam tejeskocsis, meg mindenes. Reggelente vittem a tejet meg az uraság két lányát Szombatba. Amikor visszamentem, elláttam a lovakat, kimentem kaszálni és dúdolgattam. A dal az emberből nem őrlődik ki, bárhol van." Szoó Gyuláné Sergely Júlia. Elsősorban a lírai dalok ismerője. Trizsben született 1920. június 8-án. Pásztori, cselédi környezetben nevelkedett. 14 éves korában elment szolgálni. Kelemérben egy katonatisztnél és Madarassy György jegyzőnél, Putnokon Liszkay polgári iskolai igazgatónál szolgált. 1939-ben férjhez ment Sajógömörbe Szontágh földbirtokos parádés kocsisához. Attól kezdve napszámba járt, kapált harmadába, eljárt aratni és más mezőgazdasági munkát végezni. 1946—1949 között Csehországba vitték, majd amikor visszakerült, az erdészetben dolgozott, ezt követően pedig a termelőszövetkezetben (JRD) lett fejő, állatgondozó, napja118