Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

vonatkozó megfigyeléseim Lévárton számos új adalékkal egészítik ki a korábbi vizsgálatokat. Különösen figyelmet fordítottam a gyermekek daltanulására, az indíttatás kérdésére. Egyöntetű vélemény szerint a gyermeket a beszédre való tanítással egyidőben imádkozni és dalolni tanították. Úgy tartották: „a dal fontosabb volt az imánál is". Különösen a lányokkal kapcsolatban tekintették lényegesnek a daltanulást. Apesztunka volt a dalok első tanítója. A gyermek pesztunká]2L többnyire a nagyobb testvér, rokon gyermek vagy a nagyszülő volt. Szükséges itt egy megjegyzés. A gyermekek kezdetben több egyházi éneket ismertek, illetőleg tanultak meg, mint dalt. Ez részint azzal magyarázható, hogy a gyermekek a szülővel lényegében már iskolás koruk előtt jártak a templomba, részint pedig azzal, hogy bizonyos alkalmak (elsősorban a karácsony esti kántálás, betlehemezés) énekeit a gyermekek mint a szokás résztvevői korán elsajátították. Azok a gyermekek, akiknek nem volt pesztonká]vk, csak úgy 5—7 éves korban kezdtek ismerkedni a dalokkal játék közben a többiektől. A játszó többnyire a falu szélén a Turóc partján, olykor a faluban, a Turóc hídján volt. A húsvétot követő vasárnaptól, az ún. fehérvasárnaptól kezdődően mehettek a gyermekek a játszóba. Ilyen alkalmakkor jelen voltak a nagyobb, az ún. süldő lányok (10—15 évesek), akik a kisebbeket pesztunkolták. Feltűnő azonban, hogy a suhancok, vagy inasok (12—15 éves fiúk) nem vettek részt ezeken a játszókon, csak a tőlük kisebbek, azaz az egészen gyermek fiúcskák. így a daltanulásnak ezen a kiváló alkalmán, ahol a nagyobb lányok tanítóként, hagyományátadóként szerepeltek, a fiúk egy csoportja már elmaradt a hagyomány bizonyos rétegétől, azaz a játékdalok megtanulásától. Ezt gyűjtés során szerzett tapasztalat is igazolja. A férfiak a gyermekjátékok dalaiból meglepően keveset ismernek. Többnyire csak a pesztunkálás idejéből maradt dalokat idézik fel, vagy olyan játékdalokat, amelyek teljesen közismertek, amelyeket már felnőtt korukban a gyermekektől gyakran hallottak. Az asszonyok éppen ellenkezőleg, gyermekjátékdalokat bőséggel tudnak, s ez a tudásanyag az imént említett játszóval, a nagyobb gyermekek kisebbeket való pesztunkálásával hozható összefüggésbe. Ez a tradícióban funkcionális alapon őrződött meg, míg az előző110