Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

az egyéni véleményeket nagymértékben befolyásolja a visszaemlékezés, egy-egy alkalom eseménye, az illető pszichikai magatartása a dalossal szemben, a hallott nótással kapcsolatos érzelmi megnyilvánulása, továbbá a korcsoporti állapot, gyakran a különböző rétegbeliek (pásztorok, parasztok, iparosok, bányászok stb.) közötti lazább kapcsolat. Figyelemre méltó, hogy a jó dalos a népi közösségekben rendszerint azt jelenti: jó hangú. A dalolási alkalmakon (fonó, kocsmázás, legfontosabbként a lakodalom stb.) a jelenlevők közösen dalolnak, s ilyenkor elsősorban az „érces", az egészből kiemelkedő, a többnyire másokat is túlszárnyaló hang tűnik fel. S ezzel összefüggésben szólnunk kell a mennyiségi kérdésről. Ugyanis a jó hangú dalos nem bizonyos, hogy sok dalt ismer és fordítva, a „gyengébben szóló" individuum pedig a dalok nagy mennyiségének lehet a birtokában. Erről számos esetben meggyőződtem. Ehhez kapcsolódik az aktív, ill. a passzív tudásanyagú személyiség kérdése is. A népdalgyűjtők sokszor találkoztak olyan esettel, amikor az alanyt — többnyire nőt — nem lehetett dalolásra bírni, holott közismert volt jó hangjáról, dalismeretéről. Csakhogy közben változott a közösségi helyzete, férjhez ment, anya lett, olykor már nagyanya stb. és a dalolásban való részvétele bizonyos korlátokba ütközött. Az egykori aktív dalosból passzív anyaghordozású dalismerővé, dalőrzővé vált. Az aktív és a passzív fogalmát nemcsak a dalolás ténye, hanem a dalanyag ismeretével összefüggésben is említhetjük. Megítélésünk szerint ez rendkívül fontos kérdés az egyedek, ill. a közösség dalismerete tekintetében. Vizsgálataim nyomán azt állapítottam meg, hogy egy falu felnőtt tagjainak 80—90%-a egyedenként is ismeri mindazt a dalanyagot, amit a legkiválóbb nótafa előad. Csakhogy, amíg a kiemelkedő dalos tudása aktív, a dalokat folyamatosan elő tudja adni, azaz él benne a zenei hagyomány, addig a közösség nagy többsége csak a sokszor, többnyire a minden alkalommal elhangzó dalokat tudja szólóban előadni (ennek száma gyakran nem is kevés). Azonban mihelyt valamilyen alkalommal egy nagyobb közösség van együtt, s nótázásra kerül sor, az együttes dalolás nyomán a passzívan ismert dalok is felelevenednek, s az egyén a közösséggel együtt aktív szereplővé válik. Azt hiszem, nem túlzunk, ha 101