Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

az egyéni véleményeket nagymértékben befolyásolja a visszaemlé­kezés, egy-egy alkalom eseménye, az illető pszichikai magatartása a dalossal szemben, a hallott nótással kapcsolatos érzelmi megnyil­vánulása, továbbá a korcsoporti állapot, gyakran a különböző ré­tegbeliek (pásztorok, parasztok, iparosok, bányászok stb.) közötti lazább kapcsolat. Figyelemre méltó, hogy a jó dalos a népi közös­ségekben rendszerint azt jelenti: jó hangú. A dalolási alkalmakon (fonó, kocsmázás, legfontosabbként a lakodalom stb.) a jelenlevők közösen dalolnak, s ilyenkor elsősorban az „érces", az egészből ki­emelkedő, a többnyire másokat is túlszárnyaló hang tűnik fel. S ezzel összefüggésben szólnunk kell a mennyiségi kérdésről. Ugyanis a jó hangú dalos nem bizonyos, hogy sok dalt ismer és fordítva, a „gyengébben szóló" individuum pedig a dalok nagy mennyiségének lehet a birtokában. Erről számos esetben meggyő­ződtem. Ehhez kapcsolódik az aktív, ill. a passzív tudásanyagú sze­mélyiség kérdése is. A népdalgyűjtők sokszor találkoztak olyan eset­tel, amikor az alanyt — többnyire nőt — nem lehetett dalolásra bírni, holott közismert volt jó hangjáról, dalismeretéről. Csakhogy közben változott a közösségi helyzete, férjhez ment, anya lett, oly­kor már nagyanya stb. és a dalolásban való részvétele bizonyos korlátokba ütközött. Az egykori aktív dalosból passzív anyaghor­dozású dalismerővé, dalőrzővé vált. Az aktív és a passzív fogalmát nemcsak a dalolás ténye, hanem a dalanyag ismeretével összefüggésben is említhetjük. Megítélésünk szerint ez rendkívül fontos kérdés az egyedek, ill. a közösség dalis­merete tekintetében. Vizsgálataim nyomán azt állapítottam meg, hogy egy falu felnőtt tagjainak 80—90%-a egyedenként is ismeri mindazt a dalanyagot, amit a legkiválóbb nótafa előad. Csakhogy, amíg a kiemelkedő dalos tudása aktív, a dalokat folyamatosan elő tudja adni, azaz él benne a zenei hagyomány, addig a közösség nagy többsége csak a sokszor, többnyire a minden alkalommal el­hangzó dalokat tudja szólóban előadni (ennek száma gyakran nem is kevés). Azonban mihelyt valamilyen alkalommal egy nagyobb közösség van együtt, s nótázásra kerül sor, az együttes dalolás nyo­mán a passzívan ismert dalok is felelevenednek, s az egyén a közös­séggel együtt aktív szereplővé válik. Azt hiszem, nem túlzunk, ha 101

Next

/
Thumbnails
Contents