Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Fejes László: Egy miskolci kádármester

27. dongaszél cifrázó 39. csíptető 28. bak 40. állító csavarok 29. félbak 41. tüzelő kosár 30. gyaluló deszka 42. donga szorítók 31. gyaluló keret 43. vágó kés 32. hordó zsámoly 44. verő kés 33. vaskörző, fakörző 45. szegfúró, fenék kihúzó 34. fejes léc 46. akona fúró, fülfúró 35. 4 szárú körző 47. faráspoly, abroncs hajtó 36. derékszög 48. abroncs húzó 37. fenékjelző 49. állító forma 38. tűzőminta 50. ülő, vágó Ezek a szerszámok még ma is sok esetben német nevükön szerepelnek, ami érthető, ha figyelembe vesszük a sok német iparos bevándorlását. A levéltári adatok arról is tudnak, hogy az erdélyi kádárokat még büntették is a céhen belül, ha nem német nyelven beszéltek a szakmai üléseiken és munka közben. Természetesen a magyar ajkon az eredeti német szavak eltorzultak és sokszor alig lehet kihámozni az eredeti szót. így az Ausfuge — külnyílás szóból asfug lett, az Abrichten = egyengetni szóból abríktolm, az Auszieher = fenékhúzó szóból aciger lett, a Bodenkampel = csinmaró szóból bodenkople lett, de azért a magyar mester a hordóról még mindig brásnitot vesz, majd megstemmolja és gárbolja. Sok esetben a német és a magyar szó összeházasodik: pl. brust-támli, ahol a brust német szó, a támli pedig a támaszték magyar szóból ered. A kettő együtt azt a fadarabot jelenti, amit a mester a bőrköténye elé szorít egy szíjjal, hogy a kétkarú késsel össze ne hasogassa a mellényét. A kés aztán ezt a brust-támlit vagdalja, amikor megcsúszik a munkadarabon. 119