Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Gaál Antal: A halászat módjai és eszközei Tiszabábolnán

Kisebb folyókban kerítőhálóval csak előzőháló segítségével lehet halászni. Az előzőháló egyszerű háló, lényege az, hogy parttól partig ér. Akerítőhálót szembehúzzák az előzőhálóval, s amikor a két háló összeér, kihúzzák a partra. A partrahúzás úgy történik, hogy az egyik partról a köteleket átdobják a másik partra, közben egy-egy ember fogja a karókat, aztán áthúzzák a hálót a másik oldalra, s a halakat kiszedik a hálóból. Régebben használták a nyakzó hálót is, ahol egyszerű hálón csak a szemek voltak nagyobbak. Ezt az eszközt 1970 körül már egyik halász sem használta. Anyakzó hálót nem húzták, hanem karókkal rögzítették. A halat úgy fogta meg, hogy amikor a hal nekiment, a kopoltyújával beleakadt a hálózsinórba, s nem tudott tőle szabadulni, ekkor kiemelhető volt. Újabban a horoggal való halfogás terjedt el. A horgokat a halászok „végekbe" kötik. A véghorog a következőképpen készül. A főzsinórra, ami 2—3 m hosszú, 100—120 horgot kötnek. Minden horgot külön, 30—40 cm hosszú zsinegre rögzítenek, s a zsinegeket a főzsinórra kötik. A véghorgok rögzítése úgy történik, hogy a főzsinór mindkét végére egy karót kötnek, s ezt szúrják le a folyó fenekére. Egy véghorog annyi szemes, ahány darab horgot kötnek a főzsinórra. A horgok egymástól 20—30 cm-re vannak kötve. Létezik 120—140—160 szemes horog is. Használják kecsegére, keszegre és harcsára. Ezeknek alakjuk és nagyságuk is más. Csaléteknek kis keszeget, kecskebékát és kérészt használnak. A kérészt kérészszedő kupával szedik a halászok a folyó fenekéből. A kupa 35— 40 hosszú, 25—30 cm átmérőjű vas cső, három pánttal erősítik a nyélhez. A nyél 6—6,5 m-es, 5—7 cm átmérőjű kőrisfa rúd. A rúd felső részén lévő ágakat meghagyják 9—10 cm hosszúra, hogy jobb fogás essen rajta. A kérész szedésekor a halász tudja, hogy hol van jó agyagos fenék, mert itt biztosan sok a kérész. A kupát belenyomja az agyagba, s a nyéllel együtt mozgatja, megforgatja, majd a kupát kiemeli a vízből, amely tele van agyaggal. Ezt a halász kirázza a kupából. Az agyagot kézzel szedik szét, s közben vizet locsolnak rá, mert így a kérész jobban előmászik az agyagból. Csak a jól kifejlett kérészek használhatók. Ezeket egy kis fadobozba, vagy más edénybe rakja, amiben kevés víz van. Ha megszedte a megfelelő mennyiséget, akkor egyenként rakja rá a horogra. Ha túl sok kérészt szed ki a halász, s nem fogy el mind, akkor visszaönti a folyóba, mert az később már nem használható. A halász legfontosabb szerszáma a ladik (csónak), nélküle meg sem tud mozdulni. A ladikot fenyőfából készítették saját szerszámukkal a halászok. A fenyőfát a purtuson vették. Újabban a megvásárolt fát otthon sima helyre rakják, s leterhelik, hogy hajlása egyforma legyen. A jól kiszárított fát simára gyalulják, s így készítenek belőle ladikot. Az elkészített ladikot kátránnyal bekenik, hogy ne korhadjon a fa, és a víz ne szivárogjon át rajta. A ladik csak tavasztól télig van a Tiszán. Télre hazaszállítják, újra lekenik kátránnyal és kijavítják. A halászladik méretei a következők: 3—3,5 m hosszú, 70—80 cm széles, 30—40 cm mély. Elejét orrnak, hátulját farnak nevezik. A halász a farba ülve, vagy középen állva hajtja a ladikot a övedzővtX (evezővel). A lapát 1 m, a nyél 1,5 m hosszú. A lapát végét vaspántokkal látják el. A ladikba beszivárgó vizet a halász fából készült lapáttal hányja ki, s ezzel szed be vizet is, ha halat szállít. Ezt a lapátot 40 cm-es fából vésik ki. A halászok a felszabadulás után mint mezőgazdasági dolgozók, szövetkezetekbe tömörültek. 1956-ig a tiszafüredi szövetkezethez tartoztak, majd 56 után a mezőcsáti járásban élő halászok szerveztek egy szövetkezetet, ami azóta megerősödött. A Tisza Bábolnánál három részre van osztva, s egy-egy halász csak a saját területén halászhat. A mezőcsáti halászcsárdához beszállított halért munkaegységet kapnak. A szövetkezet ingyen juttat anyagot a szerszámkészítéshez, amiből a halász maga készíti el szerszámait. 140