Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nemcsik Pál: Ózd környéki ipari munkásság a mezőgazdaságban

ÓZD KÖRNYÉKI IPARI MUNKÁSSÁG A MEZŐGAZDASÁGBAN NEMCSIK PÁL A borsodi iparvidékről, közelebbről az ózdi járás településeiről 1969 óta egyre gyakrabban rajzanak ki az Alföld és a Dunántúl felé a mezőgazdasági idénymunkára szerződött munkacsapatok. Tavasztól őszig alig van olyan hét, hogy pótkocsis ZIL teherautók és többtonnás IFA kocsik meg ne lepjék a borsodnádasdi Békástó autóbuszmegállóját, ahol élő vagy holt terheikkel szabadon manőverezhetnek. Hiszen a hegyek között meghúzódó településeken alig akadna másutt hely arra, hogy ezek a járművek megfordulhatnának, felvehetnék terheiket, az élő munkaerőt és megszabadulhatnának rakományuktól, a búzától, kukoricától, almától. A ponyvás teherautókkal gyakran rivalizálnak a Helvéciái Állami Gazdaság Ikarusz társasgépkocsijai. Zajlik az élet, hol emberpiacra emlékeztet a palócközség „fóruma", hol gabonabörzére. Ez a furcsa népvándorlás 1969-ben vette kezdetét, és napjainkban egyre szélesebb körben terjed. Hatása alól alig tudja magát kivonni a serdülőkorú fiatal, akinek nem jutott még a gyárban négyórás kifutói munkakör, a családfenntartó aktív dolgozó, vagy a nyugdíjas. A terménnyel visszaérkező autók új csapatokat visznek.. Aki dolgozni akar, annak évente négy-öt alkalommal is kínálkozik lehetőség arra, hogy mezőgazdasági „másodállás"-sal egészítse ki keresetét. Az ipari-agrár település munkaerőfeleslegét az alföldi és dunántúli állami mezőgazdasági szektorok, ill. szövetkezetek foglalkoztatják. Becsléseink szerint Borsodnádasd 4680 állandó lakosából 1600 fő aktív kereső található az iparban és 101 fő a mezőgazdaságban,

1 de valószínű, hogy évente meghaladja az 1000 főt azoknak a száma, akik mezőgazdasági vendégmunkásként lakóhelyükön kívül dolgoznak és egészítik ki a család jövedelmét. Az iparban dolgozó szakmunkás évi 40 000 Ft-os jövedelme mellett a mezőgazdasági idénymunkával biztosított keresete csupán kétszer kéthetes munkavállalás esetén is 7—8 000 Ft-tal egészül ki. A másodállással keresett termény ésszerű felhasználása (sertés és marhahízlalás) újabb 10—12 000 Ft jövedelmet biztosított. Az ipari státuszból származó jövedelem mintegy 50%-kal egészül ki anélkül, hogy a háztáji megművelésről szó lenne. Ilyen értelemben szükséges tehát a kétlakiság fogalmát értelmeznünk, kiegészítenünk. Ebben a vonatkozásban kap újabb tartalmi jegyeket az ipari-agrártelepülés fogalma. Kirajzanak Borsodból a munkacsapatok, életerős fiatalok, értői az ipar valamelyik szakmájának, értői ugyanakkor a mezőgazdaságnak is. Társadalmi és gazdasági életünk mindennapos jelenségévé vált a munkaerőmozgásnak ez a válfaja, amely — bár rendkívüli módon felgyorsult fázisrendszerével — az idősebb nemzedék gondolkodásában asszociatív emlékeket ébresztett fel. A munkacsapat indulásakor a falu népe ezzel reagál az eseményre: „Na, elmentek már a summások!" Elmentek, talán ugyanabba a gazdaságba, amelyben a mostaniak szülei, nagyszülei jártak évtizedekkel ezelőtt summásokként, a szó eredeti értelmében. Valóban summások lennének a mai vendégmunkások? A spengleri filozófia értelmében a társadalom fejlődésének hullámvonala hasonló körülményeket produkál, amikor az amplitúdó megfelelő fokát eléri társadalmunk az új emberöltő során? Valóban produkálhat a történelem döbbenetes azonosságokat, egymásnak megfelelőségeket? 63