Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Barsi Ernő: A sályi agrárszegénység és dalai

szimbóluma minden jótól való búcsúzása. A summásságra induló fiút vagy lányt kuf/erjának pakolása közben éppúgy megsiratja az édesanyja, mint a katonának bevonuló fiát. S a gőzös, mely summásságra elviszi, nem az a hasznos, áldásos találmány, mely Petőfi Sándort is vers megírására indította, hanem átkozott eszköz. Ez viszi messzire a summásélet keserű életére a summásokat. Megéneklésre kerül a nehéz munka, a rossz koszt, a kizsákmányoló hatalmat képviselő kegyetlen intéző alakja, de megszólal a summások forradalmi hangja is (Veri a jég a hátulsó saroglyát). Megszólalnak a balladai átkok, sőt a gúnyolódás is hangot kap. Mint valami szúrós karikatúra, úgy fest némelyik versszak. (Intéző úr ha bemegy a piacra.) A summásmunka elterjedésének időpontja nem nagyon régi keletű. Hiszen abban a korban vált elterjedtté, mikor már a vasút szállította a munkásokat. Ebben az időben pedig úgy tűnik, hogy népdalainktól zengett az egész ország. A sályi summásdalok is mind új típusú népdalok, egyesek már a népies műdalok esetét is érintik. A legrövidebb ideig voltak az urasági szolgálatba szegődve a részesaratók. A rövid ideig való függés bizonyos oldottabb légkört biztosított a nehéz munka idejére. így sok dallal, vidámsággal is járt az aratás. Sok dalban az aratás szókincse is helyet kapott. Szó van ezekben a búza növekedéséről is. (Még a búza ki sem hányta a fejét.. . 7. kotta). 238