Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Barsi Ernő: A sályi agrárszegénység és dalai
mellettük szántóföldek húzódtak, s ha a fejőgulyás nem vigyázott, a jószág könnyen a tilosba tévedt. A kárt pedig a gulyásnak meg kellett fizetnie. A disznópásztort kondásnak nevezték. Aszerint, hogy mennyi disznó volt a kezére bízva, köztük is volt kisbojtár, bojtár, meg számadó. A disznókat régen télen is kihajtották vagy egyenesen kiküldték a kondásokat a disznókkal a téli erdőre. A disznóknak karámot csináltak, ahová éjszakára beterelték, a kondások meg maguknak félhajas kunyhót. Itt töltötték a telet. Az erdőn telelt disznók egészségesebbek voltak, jobban is fizettek értük. A juhásznak is nehéz a munkája. Nyáron már hajnali két órakor felkel. Megfeji a juhokat. A tejet leszűri, fellangyosítja, beoltja, hogy sajtot készíthessen belőle. Azután megmosdik úgy katonásan, bögréből vizet vesz a szájába, ebből enged a tenyerébe, amit az arcán szétdörzsöl. Aztán elindul a birkákkal a legelőn. Menetközben megeszi a kis kenyerét, azzal van délig. 8-9 óra körül meg kell itatni a birkákat, hogy még utána harapjanak egy kicsit. Ha meleg van, általában csak 10 óráig legel a juh, akkor a birka leül kérődzeni. tgy 2—3 óra hosszat kérődzik. Ezt az időt nevezik juhászdélnék. Ez alatt pihenhet a juhász, ha akar, ekkor farag kedvére vagy furulyálgat. Kérődzés után megint jön a fejés. Fejés után a juhok egy órát hevernek. Ezalatt megebédel a juhász. Esetleg hoznak neki otthonról, ha közelben legeltet, vagy magának főz. Aztán újra elkezd legeltetni. Este addig legeltet, míg csak lát. Ha már egészen besötétedett, akkor behajt. A juhok fejese nagyon nehéz munka. Néha a megerőltetéstől beteg lesz a keze. Megfeketedik rajta a köröm, s öregségére a juhásznak gyakran reszket a keze. Sok a munkája a juhok ellésénél, a birkák nyírásánál. Ha kilométerrel lehetne mérni azt az utat, amit a juhász életében a nyája után gyalogol, elképesztően nagy szám jönne ki. Mégis a juhászok általában derűs, vidám, megelégedett emberek, ők tudják a legtöbb, legősibb dalt. Sőt a legtöbbjük hangszeren is tud játszani. 1910 körül dohányosokkal is bővült Sályban az uradalmi szolgálatban élők tábora. Ekkor kapott Gorove, jobban mondva a bérlője engedélyt a dohánytermesztésre. A dohányosok szolgálati lakásául egy volt ököristállót építettek át. Úgy falazták el, kisebb részekre, hogy minden család részére külön szoba-konyha jutott. A dohányosok feleskertészek voltak, felébe termelték a dohányt. Ezenkívül kaptak ők is kukoricaföldet. Búzát is vetett számukra az uraság. Ezt a búzát, mint részes aratók, ők arathatták le. A dohányosoknak az esztendő minden részében akadt munkájuk. Januártól március végéig készítették, javították a melegágyra kerülő takarókat, amelyet hasurának neveztek. A hasurát gyékényből meg nádból csinálták. Két rétegben borították le vele a melegágyat. Egyik réteg nádból, a másik gyékényből volt szőve. Nem engedte át a hideget, viszont némi szellőzést mégis biztosított a kikelő magnak. Agyikiny takaró helyett zsúpból is szőttek hasurát, ennek azonban az volt a hátránya, hogy nagyon szemetes volt. A zsúp ugyanis sokkal törékenyebb, mint a gyékény. Áprilisban elkészítették a melegágyakat. A múlt esztendei melegágy földjét is felhasználták erre a célra. A földet átszitálták, hogy féreg ne maradjon benne. Az átszitált földhöz lótrágyát kevertek, s ebbe vetették a magot. A melegágyat letakarták a hasurával. S addig maradt rajta, amíg a mag ki nem kelt. A kikelés után csak éjszakára takarták le az ágyást. Amikor 3—4 levele volt már a palántának, hozzákezdtek a kiültetéshez. Erre akkor került sor, amikor a fagyosszentek elmúltak, s nem kellett tartani az éjjeli fagyoktól. Palántálás előtt a dohányföldet sorolóval négyszögekre osztották, vezetőcsíkokat húztak a földbe. A négyszög közepébe gödröt készítettek, erre a célra kis bunkót használtak. Minden gödröt vízzel töltöttek meg. Az ültetők előtt egy gyerek*járt, aki minden gödör mellé plántát helyezett el. A plántáló hegyesvégű fával, amit plántálófának neveztek, lyukat fúrt a mélyedésbe, s ebbe ültette a dohánypalántát. A dohányt azután 4—5 228
