Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Zsédenyi Judit: A tardi nő élete a családban és a faluközösségben

munkatevékenységek. Családon belül a jó gazdálkodás jellege a jó munkamegosztás, ez az alapja a többirányú munka elvégzésének. A női munkák kiterjedtek a háztartásra, földművelésre, állattartásra. A munkafolyamatok jellege nem azonos különböző korú családtagok között, a munkabírást figyelembe véve kellett elosztani a feladatokat. Ezt a munkabeosztást vizsgáltam meg egy családon belül, ahol együtt él három generáció (1. az előző oldali táblázatot): Jelmagyarázat: A = asszony L = leány N = nagymama m = menyecske kortól M = még mindig meglévő munkafolyamat msz. = marokszedés vet. = vetése A táblázatból kiolvasható, hogy a női munkák többsége a háztartáshoz, a ház környékéhez kapcsolódik, s ez még napjainkban is uralkodó. A családon belüli munkamegosztásban a nő inkább csak besegít a földművelésbe. A mezőgazdasági munkák közül két területen, a kendertermesztésben és a kerti növények (zöldség, bab stb. )művelésében jut nagyobb önállósághoz. Mindkettőnél természetes, hiszen a kender feldolgozása szinte terjes egészében a nők feladata, a konyhában a főzés során felhasznált növények fajtáit és mennyiségét az asszony határozta meg. A földművelés többi területén a nő besegítő a férfi mellett, figyelembe véve a munkabírását. Az állattartásban a nőknek még kevesebb szerepe van, inkább azokon a területeken, amelyek a háztartáshoz közvetlenül, ill. közvetve kapcsolódnak, pl. a fejés vagy az aprójószágok nevelése. Az aprójószágot különösen nagy gonddal és odaadással nevelték az asszonyok, hiszen ebből tudtak pénzt teremteni a ház, a ruházat gyarapítására, szépítésére. A női munkák életkor szerint is megoszlottak. A legkönnyebb munkát a gyerekek kapták. A nagylányt fokozatosan szoktatták a komolyabb tevékenységekhez, mert mire férjhez ment, értenie kellett a fonáshoz, szövéshez, takarításhoz, mázoláshoz, főzéshez. A menyecskekort túlhaladó, ereje teljében levő nő végezte a legfontosabb munkákat. A főzés nagy része is a nő munkája volt, lányára, vagy az idősebb asszonyra csak az előkészítést bízta. Az étrendnek, az étel mennyiségének, a kenyérsütésnek, a meszelésnek, a mosásnak, a szövésnek irányítója, s aktív résztvevője volt. A családban levő idősebb asszony, nagymama, csökkent munkabírásával a könnyebb, de szakértelmet igénylő munkákat végezte, pl. a tejfeldolgozást. E generációnál nehéz korhoz kötni a munka teljes abbahagyását, hisz a munkabírás egyéneriként változik. A női tevékenységformák folyamatosan megváltoztak. Néhány elmaradt, mások jelentőségüket vesztették, módosultak, vagy újak léptek helyükre. A munkák megváltozása különösen a háztartásban figyelhető meg. Ennek oka volt az egyéni gazdálkodás megszűnése, az állattartás jelentős csökkenése, a család és az egyének igényeinek módosulása, a családok gazdasági helyzetének javulása, a háztartási gépek fokozódó jelentősége. Az egyéni gazdálkodás megszűnésével szinte egyidejűleg elmaradt a házi kenyérsütés. A kemencét már sok helyen lebontották, a helyét szén vagy gáztüzelésű tűzhely váltotta fel. A termelőszövetkezet megalakulásával, a gyári termékek fokozatos elterjedésével a községben lényegében megszűnt a kenderfeldolgozás, fonás .és szövés. Hiányoznak a szappanfőzés feltételei is. A hosszú fáradságos munkával készülő háziszappant felváltotta a gyári termék. Lényegesen megváltozott a mosás is, a fahamus lugzást, a sulykolást és a mángorlást felváltotta a sokféle, mosópor, a mosógép és a vasaló. Szinte teljesen megszű223