Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Zsédenyi Judit: A tardi nő élete a családban és a faluközösségben
• i - i ... ,,. ... m* « ... Péntek Szombat kelés 5-6 h — kelés etetés, fejés — etetés, fejés reggelifőzés — reggelifőzés reggeli - reggeli mosogatás — mosogatás fonás — mángorlás . tej feldolgozása — takarítás • fonás — kalácssütés estebédkészítés — mázolás estebéd — estebédkészítés mosogatás — estebéd fonás — mosogatás — alkalomszerű rokonlátogatás A nő legfontosabb feladata télen a fonás és a szövés volt. A summás, mivel nem termelt kendert, a nyáron megkeresett terményből többnyire pénzen vásárolt rostanyagot. November közepétől karácsonyig fontak. „Karácsonyig fonás, karácsonytól csak fonogatás." A szövés január közepétől február végéig tartott, majd a vászonfehérítés és a tavaszi munkára való készülődés következett. A téli napok munkarendjét kitöltötte és meghatározta a vászon előállítása. Télen minden szobában ott állt napközben is a guzsaly, és mihelyt ideje adódott az asszonynak, font. A mezei munkák végeztével a nő szorgalmát a fonás-szövés után ítélte meg a falu társadalma. Utcán és szomszédoláskor egymástól gyakran kérdezgették: „megfontatok már? ", „megszőttetek? ", „mikor fejezitek be? ". A fonásnál-szövésnél a család valamennyi nőtagja segített, igyekeztek minél több vásznat készíteni, hiszen vászonszükségletüket saját maguk elégítették ki. Egy-egy télen megszőtt vászon mennyisége változó volt. Függött a család szükségletétől, a család nőtagjainak számától, a gazdasági lehetőségektől, a végzett más irányú munkatevékenységtől. Mindezeket figyelembe véve átlagosnak 10-12 vég (80-100m) vászon elkészítése tekinthető. Naponta csak kétszer főztek az asszonyok, az étkezést früstöknek és estebédnek nevezték. A früstök általában 7—1/2 8 között történt, míg az estebéd ideje 5-kor volt. Télen csak kétszer ettek. „Kétszer ett a marha, kétszer ett a gazda" Az asszonyok keresték a közös fonási alkalmakat, különösen az esti órákban. A fiatalok fonóházba, az idősebbek rokonokhoz, szomszédokhoz jártak fonni. Természetesen a téli hónapokban is voltak házkörüli teendők: pl. takarítás, főzés, fejés stb. A táblázat adatai jól mutatják a paraszti életritmus nyári és téli rendszerét, és a kettő különbözőségét is. A nyári korai kelés ellentétje a téli korai fekvés. Nyáron a gazdasági munkák idején nagyon későn feküdtek, télen viszont később keltek. A hosszú nyári munkanapokat rövid, téli pihenőnapok követték, mintegy utalva a paraszti életritmus téli lelassulására. A nyár a munka, a tél inkább a közös szórakozás, társasági élet időszaka volt. Az őszi munkák befejezésével a férfiak munkája csak az állatgondozásra korlátozódott, bár sokan lejártak 6—8-as csoportokban a Tisza vidékére nádat vágni. A nád gazdája pénzben és nádban fizette a munkabért. Nádat vagy saját házuk fedésére használták, vagy eladták. Sok férfi foglalkozott télen gyékénymunkával, kosárfonással az istállóban, de segítettek a ház körüli munkában is (favágás, tüzelés, hólapátolás stb.). A tél csak megváltoztatta a munkák jellegét, de a mindennapok meghatározója továbbra is a munka maradt. Ebben az időszakban is megvannak a jellemző férfi és női 221 5-6 h 7-8 h
