Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Szűcs István: A falusi nők helyzetének változása három nemzedéken keresztül
termelőszövetkezeti mozgalom megindulása a nők számára is új lehetőségeket adott. Az 1948 őszén megalakult, alig 260 holdas, a volt Schutz-féle birtokon a szomszédos, volt egyházi javadalmi földeken gazdálkodó 32 taggal bíró kis termelőszövetkezetben elenyésző számban dolgoztak nők. Az első temelőszövetkezeti nőtagok közül csupán néhányan (valamennyien özvegyek) dolgoztak. Lényeges előrelépés akkor történt, amikor 1960. dec. 13-án megalakult a község minden földjére és földművelő lakosára kiterjedően a termelőszövetkezet. Természetes, hogy a föld szinte kizárólag a családfő, az apa nevén került be a termelőszövetkezetbe, ő lett a termelőszövetkezet tagja, de lényegében a családja is a termelőszövetkezethez kötődött. Egyelőre a termelőszövetkezeti tag családtagjai (nők) szinte munka nélkül maradtak, hiszen az új termelőszövetkezet a kezdet nehézségeivel küzdve még nem tudott elég munkalehetőséget nyújtani. A jószágtartáshoz hiányzott az állomány, baromfitartáshoz sem volt felszerelés, szakember, a kertészet sem volt megszervezve és felszerelve az öntözéshez, szállításhoz, csak e munkák előkészítése után, néhány év múlva kezdődött el a kertészkedés, mint olyan munkaág, amely a legtöbb nőnek rendszeresen, a palántaneveléstől a késő őszi betakarításig munkát adott és ad. Ugyanígy a dohánytermelés, mely ugyancsak sok női munkát igényel. E termelési ágak fejlesztése egyenes arányban növelte a nőknek a termelőszövetkezetben vállalt és végzett munkáját. Ezen kívül a közeli sárospataki állami gazdaság Páter-homoki üzemegységében a cukorrépatermelés, a gyümölcsösben végzett munka, ősszel a gyümölcsválogatás, osztályozás adott munkát a nőknek. Hogyan is alakult a mai napig a termelőszövetkezetben a dolgozó nők helyzete, száma, munkaviszonya, kereseti lehetősége? Az első években a fiatalabbak, akiket belépési nyilatkozat nem kötött a faluhoz, igyekeztek az iparban elhelyezkedni. Sokszor úgy látszott, hogy a termelőszövetkezet nem bírja tagjaival megműveltetni a földet. Adminisztratív intézkedések váltak szükségessé. A termelőszövetkezet nem bocsátotta ki a faluból az iparban elhelyezkedni szándékozókat. Ám közben a tsz gépesítése is előrehaladt s az ipar is egyre inkább igényelte a munkáskezet. A termelőszövetkezet végül is nélkülözni tudta az elmenni szándékozókat, így nyitva állt az út az elvándorló, az ipari vidékekre vágyakozók előtt, s a termelőszövetkezet jobbára az öregek munkaterülete maradt. A termelőszövetkezet közben népszerű munkahellyé vált. Egyre több asszony, nyugdíjas vállalt részmunkát a termelőszövetkezetben, de a kukorica-, napraforgó-, krumpli-, és cukorrépatermelésben is részt vettek részesekként. Ha a vajdácskái nők termelőszövetkezeti munkáját a számok tükrében nézzük, a következőket állapíthatjuk meg. A vajdácskái Petőfi Termelőszövetkezet dolgozói közül 162 a rendes dolgozó tag. Van 158 nyugdíjas (rokkantsági járadékos, öregségi nyugdíjas) és 43 alkalmazott (főleg a gépműhelyben dolgozók, a munka- és erőgépek szakemberei, valamint az adminisztratív dolgozók). Ez összesen 363 dolgozó. A dolgozó rendes tagok közül 75 női dolgozót alkalmaznak. Ez az összes dolgozók 47%-a. Az összes nyugdíjas és járadékos közül 81 fő nő. Az összes 51,3%-a. A nem tagként, hanem szerződéses viszonyban álló 43 alkalmazott közül női dolgozó 8, akik főleg adminisztrátori munkakörben nyertek alkalmazást. Az országos átlaghoz viszonyítva örvendetesen alacsony a dolgozók átlagos életkora, 50 év. A dolgozó nők átlagos életkora is 50 év. A dolgozó 75 nő közül leány mindössze 3, asszony pedig 72. A lányok alacsony számát magyarázza az, hogy ők könnyebben elmennek távolabbi munkahelyekre (Sárospatakra *is), míg az asszonyt a házkörüli munka jobban a faluhoz köti. A kertészetben dolgozó 32 nő rendszeres, jó kereseti lehetőségét hosszú távon biztosítja az egyre szakszerűbbé váló vezetés. 207