Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Szűcs István: A falusi nők helyzetének változása három nemzedéken keresztül

Könnyebb lett a főzés a gáztűzhely mellett, a fűtés a cserép- és olajkályhában, a takarítás a padlós és parkettás szobában, a mosás a mosógépben á sokféle mosószerrel, és a centrifugával. A legkönnyebb helyzete az iparban dolgozók feleségeinek van. ők is dolgoznak, jószággal bajlódnak, gyermekeket nevelnek. De nincs a háztáji (sokan azt kesergik, hogy bár lenne), nincs a közösben való munka. Ha gyermekük nincs, vagy elmegy dolgozni, vagy iskolába, bizony sokan közülük unatkoznak is. Nincs mindegyikük abban a helyzetben, hogy elmenjen iparba dolgozni. Náluk a legmunkásabb a hétvége. Hazajön a férj: jó koszttal, tiszta ruhával kell várni és hozzákezdeni ahhoz a munkához, amit a férfi segítsége nélkül nehezen, vagy kétséges lenne elvégezni. (Kerítéscsinálás, ásózás, ház körüli tennivalók stb.) Nagyon sokat fáradoznak az utóbbi években a nők, a lakásuk, a házuk külső és belső rendjén, csinosításán. Megújultak, megszépültek az otthonok. A szobák padlózása, parkettázása, az új kettős, tágas ajtók, ablakok beállítása, a tornác betonozása, a tartóoszlopok újjáépítése, a régi bútorok kicserélése, a szőnyegek és függönyök kedves gondja a házban maradt asszonyoké. Az ő érdemük, hogy a család jól érzi magát a vonzó otthonban. A gimnáziumban, szakiskolában, iparitanuló intézetekben továbbtanuló gyermekek utáni utazgatás, csomagküldés, ruházás, étkeztetés, indítás is az ő gondjuk, hiszen a férj mindig munkában van. A vajdácskái nők, de különösen a legidősebb korosztály életében az egyik legfontosabb munka a kendermunka volt. A nemzedékek életében olyan nélkülözhetetlen, a századfordulón még a férfi és női ruházatban, konyhai felszerelésben, háztartásban, menyasszonyi kelengyében, de a kisparaszti gazdálkodásban is olyan sokirányú felhasználást jelentő kendermunka három évtizeden, illetve három nemzedéken keresztül szinte 1940—1960-ig múlttá, eltűnő emlékké vált. A legidősebb korosztály életében a házi készítmények a század elején, de még az első világháború után is jelentősek voltak. Az 50—60 éves korosztály még hordta a nyári vászonnadrágot, a kékre festett, házivászonból készült surcot, a korcra kötött férfi hosszú alsónadrágot, sokszor még a házivászon inget is. A nők az ingvállt, a pendelyt, a vászon alsószoknyát használták. Ugyanígy a legidőtállóbb konyhai törlőruhákat, törülközőket, vászon ágylepedőket stb. A kendermunkák megszűnésének, elsorvadásának okai a következőkben láthatók: 1. Siettette a kendertermelés, feldolgozás, fonás-szövés munkájának megszűnését a kisparaszti gazdálkodás átalakulása a felszabadulás után. Falunkban először 1949-ben alakult termelőszövetkezet, 260 holdon, majd 1960. dec. 13-án az egész község minden parasztlakosságát magába foglaló új termelőszövetkezet létesült. Mivel a Kenderszer dűlő is bekerült a közösbe, nem volt már lehetőség arra, hogy jól előkészített kendertermelésre alkalmas földet (200—300 ölet) meghagyjon a gazda a kender számára. A háztájit évről évre más helyen mérték. 2. Az ipar rohamos fejlődése következtében a kendertermelés és feldolgozás mint házüpar sorvadásnak indult. Néhány számadat: 1944-ig a községben legalább 100 családban mintegy 80 asszony és 50 leány font rendszeresen. 40-50 családnál szőttek évente. A 60-as évek elején már nem fontak, hanem a félretett fonalat megszőtték télen, vagy 30 családban. Ez 1970-ben odáig jutott, hogy már egyetlen család sincs, ahol még fonnának. Talán akad még 5—6 ház, ahol a régi fonalat csak most szövik meg, de ezt is már inkább csak rongy pokrócnak. A korszerű ruházkodás lassan kiszorította, feleslegessé tette a kenderből készült textíliákat. 203