Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Nagy Géza: Falusi szegődményesek munkája és életmódja a Bodrogközben
FALUSI SZEGŐDMÉNYESEK MUNKÁJA ÉS ÉLETMÓDJA A BODROGKÖZBEN NAGY GÉZA A paraszti közösségekben mindig szükség volt olyan emberekre, akik a gazdálkodásnak segítői voltak, akik nélkül a parasztember mindennapi munkáját nem végezhette volna. Ezek az emberek azután egy-egy közösségbe betelepülve sokszor nemzedékeken keresztül megmaradtak helyeiken, a faluközösség megbecsülte, a parasztság magával egyenrangúnak tartotta őket annak ellenére, hogy megélhetésük mindig a paraszti lakosságtól függött. Olyan foglalkozás, melyre minden faluban szükség volt, több is akadt. S ezek a foglalkozások a paraszti munka zavartalan viteléhez annyira hozzátartoztak, hogy bármilyen szűk termés volt is, e foglalkozások űzőinek bérét mindig hiánytalanul rendezték, még akkor is, ha netán a gazdáknak alig volt miből fizetni. Dolgozatomban azokat a szegődményes foglalkozásokat veszem sorra, amelyeket meg lehetett találni egy-egy faluban a felszabadulásig, illetve a mezőgazdaság átszervezéséig. Ezek közül a foglalkozási ágak közül néhány még ma is megtalálható, régi jellegét azonban már elveszítette, néhány pedig teljesen eltűnt. Az alábbiakban a kovács, a pásztorok, kerülők (mezőőrök), vártások (éjjeliőrök) és a harangozó munkáját, fizetését és életmódját veszem sorra, mivel a közösségi munkamegosztásban ezek nélkül a falusi ember munkája elképzelhetetlen lett volna. A szegődményes munkák közül a kovácsé az egyetlen, amely iparosmunka volt. A kovács munkája a faluközösség életében jelentős helyet foglalt el. A kovács készítette és javította a gazdasági felszereléseket, vasalta a lovakat és ha úgy hozta a szükség, még a „megnyilazott" lovat is gyógyítani kellett. A Bodrogköz falvaiban kommenciós kovácsok dolgoztak a felszabadulásig. A kovácsfogadás minden esztendőben Szent Mihály napján volt. Előtte kidobolták a faluban, hogy melyik időpontban lesz a kovácsfogadás, de már előtte megindult a bekerülni szándékozók részéről a „szószólók" keresése. Mit jelentett ez? Ha több jelentkező volt, akkor a jelentkezők a tekintélyesebb szókimondó gazdákat felkeresték és támogatásukat, pártfogásukat kérték. A választás napján összejöttek a gazdák vagy az iskolában, vagy ha jó idő volt, akkor a községház udvarán. Ha az iskolában volt, akkor a választók a padokban helyet foglaltak, az elöljáróság pedig a községi bíróval az élen velük szemben az asztalnál foglalt helyet. Amikor a gazdaközönség összejött, rendszerint a törvénybíró nyitotta meg a gyűlést, majd a bíró kezdte a beszédet: „Tisztelt Gazdaközönség! A mai napon azért jöttünk össze, hogy megválasszuk a községi kovácsot. Községünk eddigi kovácsának a munkájával úgy gondolom, meg lehetünk elégedve, meg nem is jelentkezett más kovácsnak. Nekem az lenne a javaslatom, hogy fogadjuk meg továbbra is kovácsnak." Ezután akinek kifogása volt ellene, az rendszerint felszólalt és elmondta a sérelmét. Ilyenkor azonban a „szószólók" hamarabb szólaltak meg, dicsérve a kovács munkáját és így nem járt különösebb nehézséggel a jelölt megválasztása. Igaz, a választásra rendszerint egy jelölt maradt. A visszamaradó kovács lényegesebben könnyebb helyzetben volt mint az új jelölt, lévén a faluban nagyobb lehetősége a tekintélyesebb gazdák pártfogásának megszerzésére. Egyik adatközlőm szerint: „Baba (ti. a falu régi kovácsa) koma vót mindenkinek. Mikor mán a választás gyütt, elhozott egy hordó bort, oszt az elöljáróságot itatta." 181
