Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Vass Tibor: Az ózdi acélgyári munkásság életviszonyai a XX. század első felében

6. kép. Próbakanál Fenékjavitó salaktoló: Köracél és lemez, szegecselve. Meghibásodott kemencefenék gödreiből a folyékony acél és salak kilökésére használták. A folyékony részt a csapolónyíláson keresztül kellett eltávolítani. 5—7 fő kezelte. Súlya: 97 kg. Utoljára 1962-ben használták.

1 * A legnagyobb erő kifejtését igénylő fizikai munkák Az acélműben évről évre szép termelési eredményeket értek el, ami rendkívüli mértékben igénybe vette a dolgozók fizikai teherbírását. Teljesen kézi erővel végezték a kemencék fenékjavítását, a tükörnyersvas rakását, a salakzsákok tisztítását, az érc, az égetett mész és az ötvözök hozagolását, a csapolónyílás karbantartását, az öntőcsarnoki „salakmedve" szedését. Az egyik legnehezebb munka volt a kemencefenék tisztítása salaktolóval. A kis fürdőfelületű kemencéknek a fémbetét befogadása céljából majdnem lapos volt a feneke, és így csapoláskor a mélyedésekből nem folyt ki az acél és a salak. Eltávolítására minden csapolás után nem törekedtek, hanem 10—11 naponként fenékjavítás céljából beszüntették a termelést. A fenék mélyedéseiben maradó acélt és salakot 7,8 in hosszú, 97 kg súlyú salaktolóval (7. kép) lökték a csapolólyuk irányába, hogy kifolyjon a kemencéből. Egy kemence fenékjavítása (salakkilökés + anyagbeszórás + beégetés) átlagosan 10 órát vett igénybe. A váltott salaktolóval, „grecével" addig manipuláltak a kemencében, amíg megmelegedett (elhajlott) és utána kihúzták, majd vízzel hűtötték. Egy fenéktisztításnál gyakran 40 db salaktolót használtak fel. Az SM-acélgyártó kemencék közös jellemzője, hogy oxidáló folyamatok mennek végbe a kemencében kikészítés közben. Előfordul, hogy a fürdő felmelegedése nincs összhangban az oxidáció sebességével. Az acél természetesen nem csapolható le az alacsony hőmérséklete miatt. Ellensúlyozására többféle megoldás közül leggyakoribb volt a tükörnyersvas-beolvasztás. A tükörvas beadagolást négy fő végezte. Három fő tartotta a berakólapátot, egy fő pedig rakta a tükörvas tömböket a lapátra, majd a lapáton betolva, a tűzhídra fordították. A szerszám és a tükörnyersvas-darabok nagysága érzékelteti, hogy 2 Foglalkozások és életmódok 17