Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nagy György: A nép építkezés technikája és a társas munka formái Karcsán

A vertfal építése. A házak falának másik készítési módja az volt, amikor két deszkafal által képzett résbe az előkészített földet belerakták és keményre döngölték. Az így készült fal neve vertfal A fal anyagául a nyirokföldet használták, amelyhez a föld negyedének megfelelően töreket, polyvát tettek. Amikor a földet csomóba rakták, mint a paticsfal készítésekor, kerek alakú fészket készítettek a földből. A fészek vastagsága itt is 30—40 cm volt. A földre rászórták a töreket, majd kevés vízzel meglocsolták, ezután kapával átvágták az egészet, hogy a föld „morzsalékos legyen". A föld átdolgozása mindig a szükségletnek megfelelően történt, de minden fészek földet legalább kétszer át kellett vágni. A vertfalú ház építésekor az építtető már az építkezés előtt gondoskodott deszkáról, hogy a fal készítésekor legyen megfelelő zsaludeszkája.. A deszkát lerakták és méterenként kötőléccel összeszögezték. Egy-egy ilyen deszkaalkotmány egy méter magas és a deszkától függő hosszúságú volt, de legalább 3—4 méter. Ennél az építési módnál fejlődést figyelhetünk meg. Már az alap kimérése, kijelölése is nagyobb hozzáértést kívánt, mint a paticsfalú házak alapjának kijelölése. Nem is végezte parasztember, hanem szakemberre, kőművesre bízták. Az alapot a kijelölés mentén kiásták, majd a fundamentomot kővel töltötték meg. A munka befejeztével felállították a deszkából készített zsaluzatot. Az alap két oldalán 60 cm-es belvilággal rögzítették a deszkákat. A deszkazsalu közét úgy rögzítették, hogy a felállításakor lécet szegeztek keresztbe a deszkán. A leállított deszkafalat pedig a külső oldalról karókkal rögzítették, hogy a fal ki ne dőljön. A résbe az elkészített földből 15-20 cm-es réteget raktak, jól ledöngölték, majd ezt a réteget törekkel beszórták és úgy tették rá a következő réteget. A sarkokat külön is megerősítették olymódon, hogy a saroknál rétegenként keresztben vesszőket helyeztek a föld közé. Amikor egy-egy zsalurész közét kitöltötték, mellette felállították a következő zsalut és újra kezdték a töltést. Egy ház falának készítésekor először körülmentek a házon a méteres fallal, s csak azután kezdték meg a falat emelni, illetve a zsaludeszkát feljebb tenni. Azért építették így a falat, mert a már ledöngölt rétegnek ki kellett száradni. így haladtak azután körbe egészen addig, amíg a fal teljes magassága el nem készült. A kész fal szélessége 60 cm volt. Az ajtó és az ablakok helyét nem rakták be, hanem amikor a fal készítésével odáig értek, akkor az ajtó és ablakok helyét vályoggal berakták. Száradás után az ajtók és ablakok helyét kibontották és beépítették a nyílászárókat. A fal elkészülte után a falat 2—4 hétig száradni, állni hagyták, hogy megszálljon, de volt olyan ház is — és az adatközlők szerint az volt a legjobb —, hogy a tető elkészülte után a fal egy évig száradt, csak a következő nyáron történt meg a kipucolása. Mikor a fal kiszáradt, megkezdődhetett a vakolás és a simítás. A vakolásnál 4—5 cm vastag sarat vittek fel a falra, ugyanúgy, mint a paticsfalnál, s a simítás anyaga is ugyanolyan volt. A vakolás után, amikor a fal egy kicsit szikkadt, megkezdődött a fal meszelése. Azért nem szárazon meszeltek, mert a szikkadt fal jobban állta a meszelést és utána szebb is volt a fal. A vertfalas építési módnak volt előnye és hátránya is. Előnye az, hogy aránylag gyorsan elkészültek vele. Két hét alatt — nem mindennapos, hanem csak minden második, harmadik napi munkával —, 10—12 ember felhúzhatta a falat. Hajó idő volt az építkezésre, az ilyen fal kiszáradás után olyan volt, mint a beton, nem vizesedett. Nem kellett hozzá drága anyag. Rossz oldala viszont az volt, hogy csak meleg, száraz évszakban lehetett építeni, mert ha esős, nedves volt az időjárás, akkor a fal nem lett szilárd, nehezen száradt ki. Karcsán vertfalú ház ma már nincs, nem is sok épült akkor sem, amikor még ilyen módon is építkeztek. Van azonban belőlük még Semjénben és Tiszakarádon. 174