Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Jósvai Gizella: Az erdő haszonvétele Erdőhorvátiban
\ A szénégetés Erdőhorvátiban régen foglalkoztak szénégetéssel. Ez jobbára a kovács foglalkozáshoz kapcsolódott. A fát a környező erdőkből szerezték be. A szén egyharmada jutott a szénégetőnek, a többit be kellett szolgáltatnia a fát adó uradalomnak. Előfordult, hogy más határba, 20 km-ig terjedő körzetbe mentek szenet égetni, s általában hetekig, hónapokig ott maradtak. A szénégetést idősebb emberek végezték, és ők tanították be a fiatalokat is, bár 1930 körül már nem nagyon érdeklődtek ez után a szakma után. Az égetés vízhez közel, lapályos helyen történt. Ha nem volt sima a terep, de a víz közel volt, s alkalmasabb hely nem akadt, mesterségesen egyengették el a talajt. Afarakásokat boksának nevezték. A munkások párban dolgoztak, egy boksához több pár tartozott. Szerszámaik a következők voltak: lapát, csákány, tűzcsapé, gereblye, valamint a szállításhoz szükséges zsákok. Az erdőben a szénégetők mintegy 100—200 méterre dolgoztak egymástól. Egy boksa elkészítéséhez kb 20—30 m 3 fára volt szükség. Az összegyűjtött fát kúpalakúra rakták össze és leföldelték, hogy ne kerüljön közé levegő. A földelés után falevelet raktak a boksa tetejére, belsejébe pedig olyan apró fát, ami hamar meggyulladt. A begyújtás olajos ronggyal történt, ezt kódnak nevezték és hosszú rúddal tolták be a boksa belsejébe, majd elzárták a nyílást, hogy lassan enyésződjék a fa. A boksa nyílása dél felé volt, mert északról erősebb a szél, s mivel a nyílás nincs rendesen elszigetelve, levegő kerülhet a boksába. Ilyenkor a szén nem ég ki jól. Begyújtás után őrizték a boksát, hogy lángot ne kapjon a fa, s ha mégis meggyulladt, tűzcsapóval, szénporral vagy porral oltották el. Egy boksa egy hétig égett, s akkor volt kész, ha a boksa behorpadt. Ilyenkor eltávolították a feleslegessé vált földet, majd megkezdődött az osztályozás. Akiégett, osztályozott szenet zsákokba rakták és szekerezéssel szállították a felhasználóhoz, vagy a kereskedőhöz. A munkások a szénégetés idején az erdőben, kunyhóban laktak, és élelemmel saját magukat látták el. Életmódjuk hasonló volt azokéhoz, akik más vidékre jártak dolgozni. 169
