Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Jósvai Gizella: Az erdő haszonvétele Erdőhorvátiban

Erdei munka, erdei gyűjtögetés A falu lakossága az erdei gyümölcsök és növények gyűjtésével jobbára saját szükségletre foglalkozott, de mert jó csereérték volt, ezért pénzbevételi forrásul is szolgált. Foglalkoztak a fenyő és a tölgyfa nyúlásával, kéreghántolással. A lenyúzott kérget bőrcserzésre használták, vagy a bőrgyáraknál értékesítették. Ehhez a munkához kisbaltát, vagy hántolókést használtak. A késsel hosszú csíkot metszettek a fába, majd a felmetszett helyre beszúrták a hántolókés hegyét és lefeszítették a kéregcsíkokat. A szárításra váró kérget máglyázték, hogy könnyen átjárhassa a levegő, gyorsabban száradjon. Ebből a háncsból emlékezet szerint terménytároló edényeket is készítettek. Foglalkoztak az erdei fák különböző magjainak a gyűjtésével is. Leggyakrabban a fenyőfélék, a tölgy, a bükk és a gyertyán magjait szedték fel a földről. Az összegyűjtött magot jórészt eladták, a tölgy-makkot házisertés hizlalására használták. A makkot a téli időszakra is tárolták. A felesleges makkot az erdőgazdaság vásárolta fel, hogy csiráztatás után ezt elvethessék, új erdőt telepíthessenek vele. Az uradalmi erdőkben régen felesben szedték a makkot, ínséges időkben — az adatközlők visszaemlékezései szerint — emberi táplálkozásra is használták. Készítettek belőle kávészerű italt, amelyet úgy tettek élvezhetővé, hogy szárítás után a héját lefejtve, belső részét megpörkölték, fölaprították vagy összetörték. Taplószedéssel csak szórványosan foglalkoztak. Általában tölgy- és bükkfán találták a taplót, s ezt a fák magasabb részeiről leverték. A száraz taplót tűzgyújtásra, különböző dísztárgyak készítésére használták. Tűzgerjesztéskor, hogy a tapló könnyen gyulladjon, elő kellett készíteni. Ez úgy történt, hogy a nyers taplót megfőzték, aztán egy hétig forró hamuban gőzölték, s amikor vattaszerű puhává vált, alkalmas lett a puhításra. Gyűjtötték a fagyöngyöt is, amelyet állatok etetésére használtak. A juhoknak és kecskéknek energiadús takarmánya volt. A vadgesztenyét az erdei állatok etetésére használták fel. Az erdei gyümölcsök szedésének nagyobb jelentősége volt, mint a fakéreg, a fagyöngy vagy gesztenye gyűjtésének. A gyümölcsök közül vadkörtét, vadalmát, vadcseresznyét, földiepret, szamócát, málnát, mogyorót, kökényt, somot és csipkét gyűjtöttek. A vadkörtéből és vadalmából pálinkát főztek, a csipkét, szedret, somot eladásra szedték. A málnából és szederből készült a legfinomabb lekvár, de lekvárt készítettek somból, szamócából, földieperből és csipkéből is. Csipkéből és szárított szederlevélből teát készítettek, a vadalmából ecetet, a szederből és málnából pedig bort. Az erdei gyümölcsfák, és az erdőben gyűjthető gyümölcs köztulajdon volt. Mindig azt illette meg, aki először fedezte fel. Az erdőben meghagyott bármiféle gyümölcsfát a faluban és a környéken hagyásfának nevezték. A faluban sokan foglalkoztak a különféle gombák gyűjtésével. A tinórit (vargánya) legízletesebbnek tartották, leggyakrabban ezt szedték. A tinórin kívül ismerték a rókagombát, a pitypinkegombát (harmatgomba) és a mérgezők közül a gyilkos galócát, valamint a kékítő tinórit (farkastinórú). Az ehető gomba nedves, hűvös helyen terem, és eső után szokták szedni. A gomba is mindenkié volt, tulajdonjoga azé, aki rátalált. Nem csoportosan gyűjtötték. Ha legfeljebb hárman összejöttek, azok csak a család tagjai voltak. Az ehető és nem ehető gombákat mindenki felismerte, mert a család idősebb tagja megtanította a fiatalokat erre. Étkezésre leginkább a tinórit használták, amelyet többféleképpen készítettek. Legjobbnak a tejfeles gombát találták, amelyet a következőképpen készítették: a gombát a tisztítás és aprítás után paprikás hagymás zsírban puhára gőzölték, fűszerezték, babérlevelet és ecetet öntöttek bele, majd végén ráöntötték a tejfelt, azzal egy kicsit összefőzték. A faluban nyáron eső után ezt tartották a legízletesebb eledelnek. Majdnem hasonló módon készült a tojásos és rizses gomba. Gyakori eledel volt a kirántott gomba, és a 166