Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

É. Kovács László: Erdei munkások életviszonyai Gömörszőlősön a XX. század első felében

második gyűrűt képeztek. Akiplészált szenet legalább két napig karikában hagyták, hűtötték. A szénre nemcsak milebontásig, hanem azt követően is vigyázni kellett. Előfordult, hogy a kiplészált, karikában lévő, vagy az elszállításra bezsákolt szén tüzet fogott. Számbavétel, átadás, majd fizetés következett. A szénégetők bére a faszén ára, ami 1900-ban zsákonként 25 krajcár volt. Egy zsákba belefért 40-50 kg. Az átadás gyakran történt szekérszámra is. A fuvaros cédulát adott az átvett mennyiségről, ilyenkor a cég cédula ellenében fizetett. Egy milehelyen többszöri égetés is történt. A fa összehordását ez megnehezítette ugyan, de nem volt gondjuk a milehely esetenkénti elkészítésére. Előnye az volt, hogy a takarónak használt föld az égetés folytán morzsalékosabbá vált, könnyebb volt az újbóli takarás. A fuvarosok. A téli favágás és a tavaszi cserhántás nyeredékét lovas vagy szekeres gazdák szállították a cégek telephelyeire (5. kép). A környező községek parasztságának minden rétege fuvarozott, ahogy erre a gazdasági munka váltakozó rendje időt adott. Állandó fuvarozásból viszont senki nem élt. A kis és középparasztok hetenként kétszerháromszor is elmentek fuvarba Bár a fuvarozás miatt a mezei munka soron lévő tennivalói időről-időre késedelmet szenvedtek, menni kellett, a keresetre szükség volt. Tudták jól, hogy a fuvarban töltött napokat a föld sínyli meg, az időt ettől lopják el, annyival kevesebb lesz a termés. A fuvarbért ritkán tették félre, ahogy jött - úgy ment el Nem csupán házi szükségre (konyha és üzemköltségekre) kellett, ebből fizették az adót is. 5. kép. Rönkfa szállítása szekérrel Az ölfa fuvarozása már vágás közben elkezdődött. Teljes üzem csak késő ősszel, a fagy beálltával, ül. télen volt, amikor több a falusi ember ráérő ideje. Téli időben a szállítás többnyire szánkán történt. A szánkán való szállításhoz átfagyott talaj és parázs hó, tehát mindenképp hideg idő kellett. A szánka jó úton két ölnyi (10-12 q) terhével könnyen siklott, ellenben a szekér meghúzatja magát. Egy nap leforgása alatt azonban az idő is megváltozhatott. A fuvaros ritkán indult el egyedül. Előző nap megbeszélte néhány 153