Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

É. Kovács László: Erdei munkások életviszonyai Gömörszőlősön a XX. század első felében

4. kép. A kidöntött fa felfűrészelése (röng), a stompot (bányatámfa), a slippert {vasúti talpfa), a bányasínfdt (kutyafa), a dorongot és a gallyfát majd paprikafát. A hasáb fát, a dorongfát és a gallyfát ölbe, méterbe rakták. Ezeket sarangolt tűzifának, vagy parangnak nevezték. A ledöntögetett szálfát kb. 12-15 cm-es tőtávolságig csomókba húzogták, majd kávás fűrésszel (kisfűrész) rődekekbe vágták (1 rődek hossz = 1 fm.). A felfűrészeléshez helyszínen készített bakot használtak. Nagyon fontos volt, hogy a bak hossza ill. magassága természetes testtartást, az alkar számára vízszintes mozgást biztosítson, ezért kb. 110 cm magasságúra szabták. A felfűrészelés és szaggatás általában délig tartott. Ebédre az előző este megfőzött étel maradékát melegítették meg. Többjüknél a reggeli étrendje ismétlődött. A favágási idényben korán esteledett, ezért csak annyi fát döntöttek, amennyi esteledésig fűrész alá került. Egy éjszakai havazás megnehezítette az esetleg félben maradt munka másnapi befejezését. A favágók rendszerint pénteki napon végezték a hét folyamán kitermelt választékok összerakását. A rakáshoz éppúgy, mint a fakitermelés más szakaszainak végzéséhez, gyakorlat kellett. Az ölet úgy rakták, mint tojást a kosárba - szokták mondani -, hogy össze ne koccanjon. Egy ölbe általában 1-2 méter fát tettek. Ha több fa volt egy csomóba, két karó választott és újabb ölet, öleket ragasztottak hozzá. Egy rakat hossza elérte a 8 métert. Az első világháború előtt használt mértékegység a kubik volt, ami 8 öl fának felelt meg. Egy kubik fa után a cég külön bérkiegészítést adott. Az átvétel a cég képviselőjének érkezése után a vágástér szélén kezdődött és nyilasról nyilasra történt. Elöl haladt a banda vezetője, hangosan kiáltotta a soronlévő rakat választékát. A felügyelő ö/lel (mérőléccel) a kezében követte. Egy-két rakat szélességét, magasságát ellenőrizte. Ha ez rendben volt, a többit már csak futtában, a szokás kedvéért nézték meg. Egy ember festékes vödröt cipelt utánuk, ebből az átvett rakatokat piros festékkel lefröcskölte. Átvétel után a vágóbér kiszámolása, majd a fizetés következett. Szokás volt az, hogy a vágóbért a közeli kocsmában fizette az átvevő. 10* 147