Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Büdi János: Mézeskalácsos és gyertyaöntő mesterség Sárospatakon

Ma már nem viaszt használ, hanem gyertyahulladékot, és parafint. A helybeli görög-római, valamint a hercegkúti, bodrogolaszi egyház egész évben összegyűjtött gyertyacsonkjait önti újra, a csonkokhoz parafint is ad. Január 20-án és február 16-án, a két öntéskor megismerhettük a gyertyaöntés műveletét (4. kép). A felolvasztott gyertyacsonkot, amelyhez felolvadt parafint is ad, beleteszi a rezkalapba. A vasháromlábon álló rézkalap alá egy tálba izzó faszenet tesz. A gyertyabelet felakasztja a ringre. A ring deszkából készült korong, mely középen egy függőleges rúdra van felerősítve. A rúdon lyukak vannak, és így a gyertya hosszának megfelelő magasságra lehet rögzíteni a ringet egy szeggel. A ringen körben szögek állnak ki, ezekre akasztják rá slafnyival (kis pamuthurokkal) a gyertyabelet. A gyertyabél végét vízbe mártja, hogy a folyékony anyag ne tapadjon a felületére és a forhiszt le tudja venni. A gyertyabelet sefonnal, nyeles serpenyővel végig önti, öntés közben fordít egyet a gyertyabelen, ezzel biztosítja az egyenletes vastagságot. A ringet úgy fordítja, hogy a gyertyabél, amelyre a parafint önti mindig a rézkalap fölött legyen. A lecsurgó parafint felfogja az edény. Ugyanarról a helyről kiindulva körbe-körbe haladva önti a szálakat, mire körbe ér, az eleje megszárad. Egyszerre 26 db gyertyát öntenek. Kb. 15-ször fordul körbe a ring, amire elkészül a forhisz, a félkész gyertya. Ennek alsó vége vastagabb, mivel jobban tapad a folyékony, lecsurgott parafin. A félkész gyertyát leszedi, táblára rakja, majd miután kihűlt, fordítva akasztja vissza. Az öntést tovább folytatja, így a gyertya egyenlő vastagságú lesz. Súlyát méréssel ellenőrzi öntés közben is. A kész gyertyát leszedi a ringről, nedves táblára teszi és kellő hosszúságra vágja. Veres Sándorné elmondta, hogy többféle gyertyát szokott önteni: Paskális: templomi használatú gyertya, (1 kg 45 Ft.). Vastok: gömbölyű, összehajtogatott vékony viaszgyertya. Ezt a gyertyát húsvétkor szokták égetni, esteli miséknél. Dóié: mártott, színes fonott gyertya. 4 szálból van összefonva. Hanuka: 37 szál vékony, 20 cm-es hosszúságú és 1 csomóba van kötve. Ezeket a fajtákat készítik a gyertyaöntők. Az utóbbi időben, még a Hegyközben is kevesebb gyertyára van szükség. Nem vallásosak az emberek és persze a villany is tért hódít a templomokban. A gyertya értékesítése is egyszerűbb, mint a mézeskalácsé, főként megrendelésre újraöntik a gyertyát, másrészt vásárokon árusítják. Gyertyaöntő kismesterség szókincse dóié 4 szálból fonott színes, vagy fehér gyertya, zsidó egyháznak forhisz félkész gyertya gyertyabél gyertyafonal hanuka 37 szál 25 cm-es, 1/2 cm vastag, sárga gyertyák 1 csomóba összekötve, a 37. szál visszahajlítva paskális 4—5 kg-os, 80 cm-es gyertya rézkalap vasháromlábon álló kúpos edény, olvasztott anyagot tartalmaz ring köralakú deszka, melyet öntésnél a rézkalap fölött forgatnak 126