C. Nagy Béla - Sztareczky Zoltán: A cekeházi Sivák család népdalművészete (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 6. Miskolc, 1965)

is csak mintegy ljo fő lakta. Kevés parasztnak volt földje, a többség zsellér és kepós volt Patay földbirtokosnál, aki egyben Abauj főispánja és mintegy ezer hold föld birtokosa volt» Hasonló volt az élet sora Abaujszántón is« Bór a Béke-uti katolikus temploma 13. századi és a község már akkor nevezetes volt szőlőműveléséről, mégis olasz szőlőmunkásokkal, német és szlovák betelepülőkkel kellett kiegészíteni az őslakosságot« A fordulópontot 1945 tavasza hozta, amikor a környékbeli nincsteleneknek kiosztották a Patay birtokot« Sivak Barnabás 5 hold szántóföldet kapott. Mivel a kapásekés földmüvelés nem hozhatott eredményt, több gazda, köztük a Sivak család is 1950-ben a közös gazdálkodást választotta» az valamennyire oegitett a népes családon. Vándorlás és gazdálkodási hibák miatt azonban a taglétszám 1960-ban 120-ról jO-ra csökkent. Ezen csak az általános szövetkezés segíthetett 1961-ben, amikor is egyszerre 460 fő kapcsolódott a közös munkába. Ma a Petőfi-Termelőszövetkezet egyesit! Abaujszantó ós Cekeháza egész parasztságát* Megváltozott 1945-ben az egymasrautalt két helység műveltségi helyzete is. Mig 1931-1945 kőzött Gekeházan egyetlen fiatal sem érettségizett és a tanulást nem egyszer ruha és cipő hiánya gátolta, ma számosan szereznek képesítést technikumban és középiskolában. A falu könyvtárát különösen a fiatalok látogatják, de az abaujszantói mozin és az éttermen kivül /ahol hetente kétszer helybeli cigányzenekar játszik/ más szórakozás aligha lenne számukra, ha ők maguk nem rendeznének összejöveteleket.Itt