C. Nagy Béla - Sztareczky Zoltán: A cekeházi Sivák család népdalművészete (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 6. Miskolc, 1965)

- 47 Egyetlen Sivák utód sem bizonyit azonban olyan meggyőzően a tehetséggel párosult fejlődés mellett, mint P. Sivák Anna« A 25 éves korabeli felvételei nem sokban különböztek a nála négy évvel fiatalabb húga dallamaitól. Ezzel szemben a JO éves korában szalagra vett dallamok már a nagy népénekest mutatják, a maga szuggesztiv-erejü, zsúfolt előadásmódjával. Felvételkor apján kivül nála/tapasztaltam legnagyobb biztonságot. Huzódozás és gondolkodás nélkül, szivesen és azonnal előadta gazdag repertoárját. Szülei majd minden dallamát énekli. Régi- és új-stilusu dallamai egyaránt me1izmátikával súlyosan megrakodtak -, bonyolult népi faragáshoz hasonlóan. Egy pillantás a "Sej, tiszta búzát válogat a vadgalamb" öt év különbségű felvételeire meggyőz erről a fejlődésről /151/. Egy másik, ehhez hasonló újstilusű dallam, a "Haragszanak rám a falusi lányok", mely az egész család által kedvelt "Cekeházi biró levelet kapott" szöveggel hangzott el 1963 nyarán, mintapéldája lehetne a népének fejlődésének /I52/. A melizmatika tehát feltétlenü

l ö

sszefügg a biztonsággal. A fejlődésnek itt vázolt folyamatába nem helyezhető bele Sivák Barnabásné. Ő, aki szivesen és sokat énekel, aki gyermekeit dallal nevelte és aki elsőként állt gyűjtői rendelkezésére, mindvévig megmaradt disztelen, puritán stilusa mellett. Minden adottsága megvan, párositva széleskörű dalismerettel, egyedül a melizmatikától idegenkedik. Ez alkati kérdés és úgy látszik, hogy a Sivák-ivadékok - legalább is Ilona, Margit és Anna - apjuk gyermekei, vagyis nemcsak változatokban, hanem az előadás művészi kvalitásaiban is jeleskednek; egyszóval alkotó tipusok.