C. Nagy Béla - Sztareczky Zoltán: A cekeházi Sivák család népdalművészete (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 6. Miskolc, 1965)

- 45 V, A c

saládtagok zenei fe.jlődése Sztareczky Zoltán 1958-60-as felvételei és dallamfeljegyzései sok tekintetben más arcélt mutattak a családról mint az én 1963-as felvételeim. Az utóbbiakon azonnal szembe tűnik, hogy egyes családtagok milyen rendkivüli zenei fejlődésen mentek át. Különösen ha ugyanazon dallamok 50-es és 60-as felvételeit hasonlitjuk össze. Ha az előbbi fejezetben az 1963-as év rögzitésekor csak feltevésnek tűnhetett a családtagok fejlődése, a négy-Öt év különbséggel énekelt dallamok ezúttal maguk bizony

itanak, Sivák Barnabás repertoárjában ez a folyamat kevésbé szembetűnő, mivel ő 50 éves kora körül nyilván elérte a fejlődés legmagasabb fokát. Az ő stilusának elmélyülése újabb és újabb variánsokban nyilvánul meg, a diszitéssel elért zsúfoltság legfeljebb olyan 19o3-as darabokban észlelhető, melyek korábban mentesek voltak az ékesitéstől« Ilyenek pl. az "Ucu kondás, elaludtál" /147/ vagy az "Endrepusztán" /lo, 12o/. Néhány ilyen egyedet az új-stilusú dallamok közül is kiemelhetünk, hiszen a család újdallamai a maguk Rubato előadásával, nemesveretü ékes külsejükkel különben is a magyar népzene új-rétégében megkülönböztetett rangot követelnek. A "Tul a Tiszán csikóslegény vagyok én"/148/ egyike azoknak, melyek talán még tovább nemesedtek, variálodtak dallamban és szövegben» A gazdagodás, nemesedés különösen a lányoknál szembetűnő. Sivák Ilona 1958-ban 21, Margit 23, Anna 25 éves volt akkori felvételeiket kristálytiszta hang, a diszitésnek jóformán teljes hiánya .jellemzi. Az 1963-as felvételeken