C. Nagy Béla - Sztareczky Zoltán: A cekeházi Sivák család népdalművészete (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 6. Miskolc, 1965)

- 40 134/. Ők ketten olyan alkotó módon fejlesztik tovább az apa és anya művészetét, hogy nem egy esetben kérdéses az ősforma. Az "Édesanyám kiment a kiskertbe" /2J,128/ eredetileg kemény vagy lágyjellegü. Milyen eredetileg a "Nem messze van ide Kismargita" /1$3/, "Magasan repül a fecske" /1J5/* "Túl a Tiszán juhászlegény vagyok én" /142/ kezdőmotivuma? Nem is szükséges tudnunk, elég a változatokat regisztrálnunk. Egy azonban bizonyos: nem elég az életkor a népi alkotó művészethez - hiszen a legidősebb nővér, Mária jóformán visszavonult az aktiv dalolástól, Margit sem teremtő alkat - , ha rátermettség nem kiséri azt, A családtagok repertoális vizsgálata tehát azzal a tanulsággal jár, hogy a közös dallamk

inc

s fenntartásának és fejle

sztés

ének előfeltétel

e a te

hetség. — » — A dallamok szerkezeti vizsgálatának -, melyet a Mutatók részleteznek - tanulságai fényt vetnek a dallamkincs nagyobb dialektusterületen belüli helyzetére. Az itt közölt új-stilusú dalok szama több, mint kétszer annyi, mint az egyéb daloké, A régi dalok müvelője az apa, az idegen, periférikus dallamoké az anya; a gyermekek inkább az apa művészetét ápolják. Az apa még az új-stilusból is többet adott át gyermekeinek, mint anyjuk; bár itt tekintetbe jön a családon kivüli hatás is. A régi stilus formái közül leggyakoribb az A B C D, az új-stilusban az AB BA, Utóbbi országosan is sokszor alig választható el az A A7 P? A-tól. Figyelmet érdemel az újstilus A kr B A rendszerének gyakorisága, mig az A A B A aránylag ritka. Az új-dallamok hasonlósága sokszor erősen