C. Nagy Béla - Sztareczky Zoltán: A cekeházi Sivák család népdalművészete (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 6. Miskolc, 1965)

21 Igaz ugyan, hogy a versek nagyrésze egész Észak-Magyarországon és távolabb is ismert, mégis érdemes a figyelemre, nemcsak mivel egyetlen család érdeklődési körére vet fényt, hanem mert tele van hintve helyi motivummal. Azonkivül vannak egyéni vonásaik is» Persze a magyar falu régi életét rögzítik, igy csupán történelmileg érdekesek, de érdemes megismernünk a terhet, amit az idősebb kor szivében hordoz» Szavaikban felvonul a régi magyar falu minden gondja, baja, öröme» Az apától származik az összes betyár- és juhász- történet} lírai és katona-szövegeinek legnagyobb része új-dallammal jár együtt» A család többi tagjánál a lírai és üatona-szövegek száma túlnyomó. Az egyetlen vonás, amely összefogja az egész családot, a szövegek gyakori Jpalladaszerüséree /párbeszédes modora/. Sivák Barna könyvünkben közölt ismert betyárversei /15 db/ Bogár Imre, Angyal Bandi, Vidróczky és névtelen betyárok tetteit örökítik meg, A ssövegmotivumokban szóba kerül a betyár védelmezője: anyja, szeretője, a csaplárosné, az érte való aggódás, tettének oka, virtusa, a rabság, az urakról alkotott vélemény és a rokonok magatartása. Bűnözése oka persze legtöbbször a szegény §és. Bogár Imre csikót lop, hogy árán subát vásároljon: "Debreceni nagy vásáron el akarja adni, Mert nem tudja a babáját mivel betakarni" /2/. Romlásának oka csak látszólag a nő: "Túr a disznó, ha a rétre hajtják, Tartottam szeretőt szőkét, barnát» Ha tartottam, megszenvedtem érte, Ültem érte az újhelyi tömlöcbe" /27/. A betyár mindig szeretettel emlegeti anyját: "Édesanyám kedvesem, van-e ingem, szennyesem? Hozok egyet véresen"