Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népmesék - Romenda Norbert: Drahos Józsefné mesél

- 462 felismerte. Elibe szaladt, ölelte, csókolta. Én a tied, te az enyém, ásó-kapa válasszon el egymástól bennünket.Hát azt mondta a jány: - Idehallgass, én csak ugy megyek el hozzád feleségül, ha te azt megfogadod, hogy a kastély udvarra egyetlen koldust se fogol beereszteni. Nem azt mondom, hogy az alamizsnát tagadd meg tőlük, de a szógáló vigye a kapuho neki az alamizsnát. Ezt megfogadta a király; azt mondta, hogy nem fog senkit beengedni. No, itten telt-múlt az idő. Az apja ugye felgyógyult, ügy, hogy persze hát nyomorék lett. Mint koldus elkezdett vándorolni. Nagyon szépen élt a király a feleségével, ugy, hogy mán a királyné másállapotba is vót. Akkor addig ment az apja, hogy elért abba a királykastélyba. Megtudta, hogy a Szőrjány valamikor ott tartózkodott, és feleségül vette a király. Hogy-hogy nem, ugye azt már én sem tudom,csak bement az öreg ugy a kastéljbe, hogy bement a király hálószobájába, és a király ágyába a párna alá betett egy hosszú kést. Mikor jött kifelé, a királlyal összetalálkozott. Az meg ment hazafele.Azt mondja: - Királyfelsége! Az éjszaka ne tessék a királynéval aludni. - No - azt mondja - miért öreg, hogy mint? - Eltervezte magába, hogy elvágja a nyakát, a kést is bekószitette a párnája alá. Tessék megnézni. Hát ugye a király nagyon szomorú lett. Bement a szobába, nézi az ágyát, hát csakugyan ott volt a nagy kés. Hát oszt ez neki nagyon fájt, hogy ő a feleségit hogy szereti és a felesége ilyenre képes, hogy ő ha elalszik, elvágja a nyakát. Akkor azt mondta a feleséginek, hogy tovább már nincs helye a kastélyban. Menjen arra, merre a két szeme lát. Mondta az asszony, hát hogy, mint? Nem, semmi nem számitott neki. El kellett menni. Egy kis poggyászkát magához vett, avval elment. Ment, mendegélt,egész mindaddig, mig beért egy nagy-nagy vadonat erdőbe. Hát ahogy beesteledett, látott ő ott egy kicsi világosságot. Ment oszt oda a világosság irányába, benyitotta az aj tót,bemegy oszt