Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Népmesék - Hudy Zoltán: Két mezőcsáti népmese
-446 - No, Mátyás, meg vagy elégedve? - Meg. Mehetsz! De mán akkor Mátyásnak felcsillant a szeme. Az ördög eltűnt, uk meg az aranybul mingyán egy darabot küdött a feleségivei a vásárba, oszt vett ezt, azt; vett, jóllaktak, minden. Étel, ital, nap-nap után mindig, ügy, hogy Mátyásnak a hasa nem felfele, hanem lefele dagadt jólítekbe. Oda se hederitve semminek, éltek boldogan. De egy szíp napon írkezik a pocsík ördög egy lúval. - Te Mátyás, neked mink sok aranyat at tunk, azír a mesiir, pedig úgyse csináltad vóna meg, én elgyöttem az aranyír, vissza is viszem. - Arrul szó sincs! - mondja Mátyás, de az ördög mégis erősködik: - Ezt a lovat amelyiken gyöttem, ha körülviszed a portán, akkor tied az arany, ha pedig nem, akkor az enyim. - Jó van, no - mondja Mátyás -, elől próbáld csak te! - igy az ördögnek. Az ördög alanyul a lu hasa alá, két karjára veszi, hát jó erősnek kellett lenni, mer mig az udvaron körülvitte, csak háromszor tette le. Nehéz vót neki. Hát hogyne, egy ló súly nagy! No, de mikor letette harmadszor: - Na Mátyás! - Mmmmmmmm, ez nekem subick! - akkor megbicsakolja magát, összekapja a lábát - A lábam közt átviszem! Körülszaladt azzal a lóval négyszer az udvaron,meglassított: - Látod, én csak a lábam közé kaptam, oszt itt vagyok. Semmi bajom nincs. Az ördög megvakarta a szarva tövit,azzal eltűnt. Hazament a pokolba, mondja a többinek: - Hajjátok-e, erős az, mint a nemtudommi! Én háromszor tettem le, mig körülvittem a portán, de akkor is majd megszakadtam, ammeg - aszongya - a lábaközé kapta, oszt körülrepült vele. No, de aszongya a másik, hogy:
