Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népmesék - Hudy Zoltán: Két mezőcsáti népmese

-7 KÉT MEZOCSÁTI HÉP

MESE A mesemondó Deák Sándor /Mezőcsát/, 65 éves. Deresedi hajú parasztbácsi, akinek mostmár a pipa, a borocska, meg a ház körüli munka jelenti az életet. Magáról keveset mondott. "Szegínyen kezdtem, gazdagon végeztem, mosmeg illyen vagyok. Vőtam én vitéz is, végig mentem két háborúban. A multamról nem szeretek beszélni." Kérdeztem mikor kezdett el mesélni. "- Hát már nem is tudom. Tán a katonaságnál. Merhogy minden este begyött az őrmester, akkoriba még nagyon vadak vótak, oszt sorba kellett mesélni, meg verselni, mi egyéb. Oszt aki nem tudott, az mehetett máris pucolni a latrinát, meg mindeneket csinálni. De már nagyon rég meséltem, van tán tiz esztendeje is." A mesék szövegét magnetofonszalagról irtam le, teljesek és hitelesek. Nyelve izes, zamatos, sok népi kifejezést tartalmaz, népi tárgymegjelölést használ. Jellemző rá az ízés. Gyakorta használja, a régies -ván, -vén ragos határozói igenevet is. Kifejezően használja a névmások a más szavak halmozását, ismétlését. /Ez meg az, meg amaz. Ment és ment és ment. Egyik is puff, másik is puff./ Meséin érződik az igazi mesélő. Folyamatosan, gördülékenyen és fordulatosán mesél. Főhősei az egyszerű, szegény emberek, az erdő lakói, a "pórníp". Gyakran használja a párbeszé-. des formát. A hangulati hatást népiesen ejtett szavak fonetikus Írásával próbáltam visszaadni. Meséi magnetofonról lassúnak tűnnének, mert beszédét széles kézmozdulatokkal kiseri az un. "hatásszüneteket" tart gyakorta.