Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népdal, népies versek - Kilián István: Kossuth Dániel sajóvámosi kéziratos verseskönyve

- 432 Kik temetésre jöttek, amint kellett, Egő szövétnekkel mentek a test mellett. Nem vigyázott egy ur, lehet, a fáklyára, . Egész kastélyt sütött a megholt torára. Hát ugyan ki hótt meg az anyám házánál? Nem egyéb az úrfi nagyságos anyjánál. Egek, hátha halálos vöt a veszedelem! Betegségét mért nem közlotték velem? Uram, nem betegség zárta bé szemeit, De nem tudván tűrni tovább keserveit, A kis asszonka is a rendet nem várta, Lopva szárada le róla a szűz párta. Bezzeg ama párját nem várta delivárj /?/ Formán épült hastély, hamuba hever már. No, látja az úrfi, otthon ez az újság. Elég lesz ez addig, mig feljön az újság. Vége van mán ennek is, segéj Isten többre is. 51. Vőféjversek Itt a jő káposzta, tán orja is van benne, Hogyha a nem lenne, a farka is jő lenne. Ebből a menyasszony majd eleget enne, Többi leányzó is róla példát venne. Akár van akár nincs, jó étel ez úgyis. Jóvát jó most, de tudom mindég is. Nevekedik ettől még az egészség is, Ehet hát ebből bátran a vendég is. 52. Kásköszöntő Köleskását is hoztam, mégpedig czukrozva Maruzsa szőlővel bepártfirmirozva. Meg van a teteje pörczözve, zsirozva, Nem is kapta meg ezt a tűznél a kozma. Nem kell annak erő a megrágásához, Hanem tsak szeletske a megfúvásához.