Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népdal, népies versek - Kilián István: Kossuth Dániel sajóvámosi kéziratos verseskönyve

- 427 Laci összeveri sarkantyúját, földhöz alig érteti babáját, Olly könnyen, olly fönségesen járja. Azt tartják, nints magyar tánczban párja. Hanem azt is tartják ám felőle, Gazdag ember sose lesz belőle. Hit bánja ő, tsak vigan lehessen, S a szép leányoknak kedvencze lehessen« 47. Sj. Ej, édes aram bátyám ka. Ej, ej, édes uram bátyám Hamis a szakála Vagy ha azt leborotvája, az a hegyes álla. Ott, annál a sarokháznál most egy idő óta, ügy tetszik, mintha gyakoribb látogató róna. Kikeféli a ruháját, kipödri a bajszát, S ahhoz a kis leányhoz, mint a gőzkocsi hajt át. Utánna négy öt hat agár, talán nyúlra mennek? Egyik jobban, mint másik neki a tűzhelynek Sikolt, sir, ri megretten a konyhai személyzet őt, hat ilyen agár hiszen teszi is a szépet Hamis maga uram bátyám, miért is tagadni. El akarja azt a kis jánt a kezemről tsapni. Szó, ami sző, nem tsúda, ha fáj foga rája, Hanem édes uram bátyám már éz mégse járja. Uram bátyám, mint afféle törvénytudó ember, A tilosba járni nem is tudom, hogy mer. Tudhatná, hogy azt a kis jánt tilalomba tettem, Kint hát azt a tilalomfát ugy tekintsen engem, Tilalom az éh szerelmem, az a kisján fája, münden ember nézze meg, de ne nyúljon hozzája. lem is torn mi indította, uram bátyám, *rv

a Mi indította Káint e szörnyű gonosz tettre.