Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népdal, népies versek - Kilián István: Kossuth Dániel sajóvámosi kéziratos verseskönyve

- 423 Rusd rá, cigán, ne is állj meg, Sötét még az éjjel. Muzsikánál tán az idő Majd hamarabb mén el. 29. Kalapom Puran néz ki az én pörge kalapom, Lehullott róla piros bársony szalagom Édes szülém rég Tette, Áz idő megfejtette. Bokréta sincs mellette, mellette. Sarkantyúmnak két taréja letört Hints pengése, ha előre megy se tsörög. összeütöm hiába, Nem jön sirás reája, Olly néma, mint gazdája, gazdája. Dolmányomnak vagy hat gombja leszakadt, Ollyan rongyos, mint sziv a sok bu alatt. Talán tiz krajcárt sem. ér, A könyöke enni kér, enni kér. 31. A bujdosó Megy az őszi felhő, repül arra, erre, Én is elbujdosom Magam sem torn merre. A butsu poharát tegnapelőtt ittam Csak egyedül voltam, Magam szomorkodtam. Kintsénnekem senkim a kerek világon, Csak egy aranyos, kis, halavány virágom. Annak a kis jánnak, Ki szivemet bántya, Van egy százszor látott különös szokása. Ha virághoz juthat, Mindjárt tépi, tépi, Az a virágtépés szenvedélye néki.