Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népdal, népies versek - Kilián István: Kossuth Dániel sajóvámosi kéziratos verseskönyve

- 421 Még ott sem tanultam mások példájára!, ITem hittem, hogy jutok az halál horgára. Az fenyitő háztól lett szabadulásom, Atyám haláláért lett bosszankodásonu Mindjárt az erdőnek vettem bujdosásom. Ott lett révész Mihály kenyeres pajtásom össze is esküdtünk egymás oltalmára Utolsó csepp vérünk meg nem adására Mindjárt célom tettem adári monárra. Oda is érkeztünk váratlan vendégül, De pénzi kevés vót, nem tudtunk mit vinni, Mégis a monárnak meg kelletett halni Gyilkos kezem által világból kimúlni. Tettünk is mi ketten egy szép kis csatákat, Fojtogatni keztük a csizmadiákat, Erővel hajtani disznókat, marhákat. De a czimboraság nem sokáig tartott, Tőlem révész Mihály hamar elmaradott. A gonosz vér bennem ugy felháborodott, Szüntelen ártatlan embervér szonjazott. Virágvasárnapi megfogatásomra, Húsvét szombatjának gyászos hajnalán, Reggel húzattak fel az akasztófára. Erdők, hegyek, völgyek engem sirassatok, Kik gyenge testemnek árnyékot adtatotk, Mázólt. szinnel mázolt halálom hallyátok. Siess, mester, kérlek, menjen frissen végre. Mert meghasad szívem fájdalmas beszédbe. Kyakam törő kezed ne légyen restségbe! Útólsó mondásom végső bútsuzásom. 27. A szerentsétlen Körül van Eger kerítve, Apró szőlővel ültetve.