Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Népdal, népies versek - Barsi Ernő: Tarjáni András népdalkincse
- 408 A felvégbe, meg ezt futtám: ßtusto J'flí PPE? Ü 1 j l lm Ko -mám asz-szomj po-pu-csá-ba be-ka roásioä u r i r rrf j g i r i Ki-ki ma- szőtt , még be ma - szőtt j j i J j i—' • pp^ Kömön asz szent/ pa-pu-aö-ba bé-ka ma - sot. Ment is minden reggel a csordahajtás, mint a parancsolat.Azaszszonyok, de talán még a tehenek is tudták a trombitaszőből a teendőiket. Vigan ment a fejés, minden állat szinte akkor lépett ki a kapun, mikor a csorda éppen odaért s csatlakozott hozzá. Olyan pontosan ment a kihajtás, mint az iskolában az órák rendje a csengetésre. S valami utolérhetetlen kedvességet, szépséget vitt ez a zenés kivonulás a mindennapi csordahajtás egyhangú munkájába. De szívesen hallgatta a falu népe a reggelenként felcsendüld trombitaszót. Még a tehenek is büszkébben lépkedtek rá. Furulyázni is magától tanult Tarjáni András.Legfeljebb szemmel lesegette édesapja tudományát. Igaz, más útbaigazítást ugy sem tudott erre vonatkozólag adni, mint azt, hogy "Kedd csak kedves fiam, hogy rakom az ujja, a furulyára." András bácsi nézte is. De sokáig hiába hordozta a szürujjábah a furulyát, sehogy sem tudta édesapja után csinálni ezt a mesterséget. "Eccer osztán - mondja András bácsi - eszömbe jutott az a nóta: Vörös kukoricaszár... Nagyon eszembe jutott. Elővettem a szürujjból a furulyát, magpróbáltam. Hát elmönt. Attól kezdve tudok furulyázni.*' Tarjáni András hatlyuku pásztorfurulyán játszik. Felesége szerint maga is tudott furulyát faragni, ő ellenben azt állítja, hogy mással csináltatta hangszerét. C2 alapú furulyáját csak a d£ *<£-2 ^2^2*2 P en *akord hangsort használja. Az
