Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népdal, népies versek - Barsi Ernő: Tarjáni András népdalkincse

- 406 A trombita tudományának azután gulyássága idején nagy hasznát Tette Tarjani András. Még most is büszke arra a tudományára. "Mindig mondom ezeknek a mostani koca csordásoknak, hogy ugy hajtanak, mint mikor gyászmisével temetnek. Én mikor gulyás vótam, nem igy hajtottam. Mikor reggel a bikát megétettem, utána kimentem a kertbe, föl a tetőre.Onnat futtám először, hogy jól hangozzon be az egész faluba. Először mindig ezt futtám: GW« kb J~BS TT?TJ- MM ^

1 Htlj fél kelj [él drä-qa-lä-ios ko-io- na ^B ¥P=M=Z=t liég fölt mán a drá-ga-iá-los jó zu - pa •M g 1 TMéq-lbi-ltk man, mée-jőt-iek man. Az asszonyok mikor ezt hallották, akkor tudták, hogy fejni köll a tehenet. Akkor vártam egy félórát, hogy fejjenek meg. Lementem az alvégbe. Mikor eltelt a fél óra, ott kezdtem meg a hajtást. Ott egy rendes katonamarsot fújtam. Giusto ki.I-n m^ B3M-—H Erre az első házakból már hajtották is ki a kapun a teheneket. Indultunk fölfelé.Mikor a falukuthoz értem,mindig ezt fúttam: