Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népszokások, népi hiedelem, gyógyítás - György Károly: Siratás, temetés, tor, hazajáró lelkek

- Almikor az irtóztató gyerméksirást meghallottam, le­húztam a csizmámat, és odadobtam kapcámat ezzel a megszólítás­sal: "Ha fiu vagy, legyél Ádám, ha lány vagy, legyél Éva és legyen ruhád!" Ugyanis a keresztelés nélkül eltemetett gyermek nevet kapott ós ruhát, igy nem sirt. így aludni tudtam reggé­lig.. • A gazda nagyon csodálkozott. Amennyiben a meghalt nyugtalanította a hozzátartozóit éjjeli hazajárásával, előkészültek hozzá. Az asztalt, a ház földjét, valamint a mosdóvizet belisztezték, ételt készítet­tek az asztalra, hogy ha a lélek véletlenül hazamegy legyen miben megmosakodnia., és ha éhes, legyen mit ennie. Ha utána is nyugtalanította az élőket, akkor bizonyára nem tették a ko­porsóba a halott ruházatát vagy esetleg pipáját. Ekkor az volt a teendő, hogy kivitték a holmiját a te­metőbe és elásták a sírhant alá, vagy pedig a katolikusoknál szokásban volt és van is még, hogy a pap misét szolgáltat a meg­holt lelkiüdvéért és minden év október 30-án gyertyavilágitás mellett imádkoztak azzal a tudattal, hogy a meghalt lelke ö­rül és jobban nyugszik a másvilágon. György Károly

Next

/
Thumbnails
Contents