Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népszokások, népi hiedelem, gyógyítás - György Károly: Siratás, temetés, tor, hazajáró lelkek

SIRATÁS, TEMETÉS, TOR, HAZAJÁRÓ LELKEK A temetés •• v "Jól Járt szegény" - mondják az emberek, ha meghal egy olyan öreg ember vagy asszony, aki hosszú ideig betegeskedett súlyos állapotban. "Igazán élhetett volna még szegény"! - Ezt akkor mondják, ha egy fiatalabb ember vagy asszony valamilyen oknál fogra hirtelen meghal. Ha meghal valaki, első teendő,, hogy bejelentsék azt a papnál és a halálbirón

ak. Búcsúztatás alkalmára is ekkor jelentik be az adatokat. A halálbiró volt az egyedüli ember, aki megállapíthatta, hogy egy halott hány óráig lehet a föld felszínén. A papnál való bejelentés után reggel, délben és este harangoznak az elhunyt tiszteletére. Az öregembernek először hármat, az öregasszonyoknak pedig kettőt harangoznak,máskor pedig egyet-egyet. A család és a közeli hozzátartozók készülnek a temetésre, valamint az utána következő torra. Ez alkalommal kimeszelik a falat, letapasztják a földet, tehát általános rendet csinálnak. Estére hosszú lócákat visznek abba a szobába, amelyben a halott van ravatalozva, mivel a szomszédok, rokonok és más ismerősök un. virrasztolás

ra mennek. A virrasztolás sűrvödéskor kezdődik. Amikor összegyülekeznek, valamelyik jó hangú öregember elkezdi az éneket, és a többiek mondják utána. Van rá eset, hogy szöveget is másitanak, mivel az ének nem megfelelő. Az ének-kezdő öregember közben borral öblögeti