Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népszokások, népi hiedelem, gyógyítás - Simon Béla: Az emődi lakodalom régen és napjainkban

- 344 kat, s tréfás kérdéseket intéznek feléjük. "Mit keresnekjá. célból jöttek?" A kintiek mindenféle krajcárt Ígérnek, de a bentlévők hajthatatlanok. Ekkor csalafinta kérdés hallatszik bentről. "Mikor állt az ür Jézus féllábon?" - felelni azonban senki sem tud. Felelet: - "Amikor fellépett a szamárra!" Ezután mégis C3ak beengedik őket, és közben jókat nevetgélnek, ffáazuramék, nászasszonyomék örömmel üdvözlik egymást. A fiatalok szülei nevezik igy egymást, a vőfély is elmondja mondókáját, a beköszöntőt: E vándor seregnek vezére lettem. Engedelmet kérni e házhoz eljöttem. Nagyon szépen kérem, a bent lévőket. Engedjék meg nekik, hogy bejöhessenek. A leány szülei kínálgatják a vendégeket süteménnyel, borral. Az örömapa példát mutat a borivásban. Közben folynak a készületek az esküvőre. Mindenki bevonul a sátorba, majd megkezdődik a lakodalom legérzékenyebb része, a búcsúztatás. Először a vőlegényt búcsúztatja el a vőfély. A menyasszony búcsúja sok vendégnek a szeméből ind,itja el a könnyet. A vers elmondása után a fiatalok megcsókolják sirő szüleiket, testvéreiket, majd a menyasszony és vőfély párba állítja a fiatalokat, és megindulnak az esküvőre. A menet legeién a két násznagy lépked büszkén, utána a vőfély a menyaszszonnyal, és a vőlegény kísérőjével. Ezután következnek anyoszolyólányok, szülők, gyermekek, legvégül a zenészek. A szülők nem vesznek részt az eskövőn, nem hagyhatják másra a házat. Az anyakönyvvezető gratulál a fiataloknak, örömet, boldogságot, sok szerencsét kivan nekik a házaséletűkben. Kéri őket, hogy örömben, bánatban, jóban, rosszban tartsanak ki egymás mellett. Simon Béla