Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népszokások, népi hiedelem, gyógyítás - Simon Béla: Az emődi lakodalom régen és napjainkban

- 340 Este viszik a menyasszony ágyát Saroglyába teszik a ládáját, A ládája alig alig látszik, Az ő szive haza felé vágyik. Ezzel kapcsolatban mesélte el nagymamám egy régi bo- . szorkány történetet. Az emiitett módon már felpakolták a menyasszony holmiját a szekérre, amikor egy öregasszony /boszorkány/ jött a kocsihoz. Rátette könyökét a kocsi oldalára és csodák csodája a négy pej rögtön földhöz vágta magát. Hiába nógatta, ütötte a kocsis őket, . azok nem keltek fel, mindenki csak bámulta azokat. Rövid idő múlva /10 perc/ azt mondja a boszorkány. - No nékem mennem kell! el vette a könyökét a kocsiról, a négy pejlő azonnal felkelt és elrobogott a szekérrel az ott levők nagy ámulatára. Lakodalom napja ma szombat, ritkán vasárnap.Régen hétfő és főleg szerda. Régen szombaton nem adta a pap össze a fiatalokat, mert másnap vasárnap,, nem tudtak volna menni a templomba. A péntek sem volt alkalmas, mert szerencsétlennek tartották. Az esküvő előtti napokon nagy előkészületek folynak mindkét lakodalmas háznál. Beszerzik a sátorhoz szükséges ponyvát, szarufákat. A gazda többet igyekszik szüretelni,növeszti állatállományát, a gazdasszony több csirkét, kacsát, libát nevel, ezek ugyan nem közvetlen előzményei a lakodalomnak,de hoz- v zátartoznak a vendégek szükségleteinek kielégítéséhez. A lakodalom előtt pár nappal a gazda a komákkal és sógorokkal elkészíti a sátrat, majd megfeni nagy késeit és következik a sertés, borjú, bárány vágása. A gazdasszony, komámasszony ok, pedig beszerzik a szükséges edényeket, evőeszközöket, üstöt, bográcsot. A menyasszony esküvői ruháról gondoskodik, legtöbbször' a kölcsönzőből szerzi be. Van, akinek a keresztanyja ajándékozza. Harmadik mód az, hogy maga varrat, főleg taftaelyemből, illetve csipkemadeiráből. ~* A hosszú menyasszonyi ruhát egyre jobban a térdig érő